🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > tűzszentelés
következő 🡲

tűzszentelés: 1. →húsvét vigiliáján a föltámadt Krisztus életének jelképe. Az újonnan, csiholt szikrával gyújtott és megszentelt tűz ég a →húsvéti gyertyában. – 2. Szt Iván-napi ~t Ker. Szt János ünnepén (VI. 24) az Egyh. az archaikus eu. képzetvilágból építette be az esztendő lit. rendjébe (→Szent Iván tüze). A nyári napfordulót ugyanis mindenütt gazdag népszokásokkal ünnepelték (→tűzgyújtás). Köztük a tűzugrást azzal magyarázzák, hogy Jézus ugrált az örömtől Édesanyja méhében a látogatás alkalmával (→Mária látogatása Erzsébetnél)_ ezért kell a tüzet 3x átugrani, hogy közbenjárására a Szentháromság nagyobb kegyelmet adjon. **

Kühár–Radó 1933:422. – Radó II:1240. – Bálint I: 462.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.