Magyar Katolikus Lexikon > P > pasa


pasa (perzsa. pa-i šah: 'a sah lába'), basa: török hivatali méltóságnév. - A kk. használatban a legmagasabb rangú katonai és polg. méltóság, pl. a vezír (marsal), →beglerbég (tábornokok); a hazai nyelvhasználatban megfelelője, a basa is gyakori. - Mint államhivatalnok a ~ fizetését nem az államkincstártól kapta, hanem jövedelemként az országos földek egy-egy vidékének adóját bírta. Minden ~ csak úgy juthatott magasabb rangra, ha nagy összegeket fizetett érte a kicstárnak. I. (Nagy) Szulejmán (ur. 1520-66) idején a horvát eredetű Rusztán nagyvezír (†1561) dolgozta ki a főhivatalokért fizetendő díjakat a kincstári szükségletek fedezésére, azután a díjfizetés általánossá vált. A ~ kezdetben 5000 aranyat fizetett hivataláért, évtizedek múlva ennek többszörösét, majd e hivatalok adás-vétele a nagyvezíreket roppant vagyonhoz (nem ritkán a →selyemzsinórhoz) juttatta. A ~ szerzeményének egyedüli örököse a kincstár, a fiai kisebb-nagyobb hűbéreket kaptak, mint a →szpáhik. A közp. kormány csak az alkalomra várt, hogy valamelyik gazdag ~t kivégeztethesse, annak vagyona ui. a kincstáré lett. A vétkes ~t gyanúja eloszlatására a szultán kegyelméről biztosították, kitüntették, csak az alkalomra várva, hogy a kapudzsi basival kivégeztethessék. A ~k többségével nem a háborúk v. a betegségek, hanem a selyemzsinór végzett. - Budán a 145 é. tör. megszállás idején 99 ~ kormányzott. Az utolsó Abdurrahmán Abdi Arnaut Buda visszavívó ostromában 1686. IX. 2: esett el, emlékműve az Anjou-bástyán látható. 88

Salamon 1885:239. - Révai XV:224. - Bp. lex. 1993. I:171.