Magyar Katolikus Lexikon > P > papszentelés


papszentelés: az →egyházi rend második fokozatának kiszolgáltatása, ami által a fölszentelt hatalmat kap az áldozópapi tisztség betöltésére. - Az ÓSz-ben. Izr-ben, mint a legtöbb ókori népnél, bizonyos családok kiváltsága volt a papság, a papokat mégis „felszentelték”: szertartás keretében iktatták be hivatalukba. Erre a kultikus cselekvésre olykor a felszentel ige szolgált (1Sám 7,1). Rendszerint azonban ezzel a kifejezéssel utaltak rá: 'megtölteni valakinek a markát' (pl. 1Kir 13,33); Babilóniában a fordulat ugyanilyen értelmű volt. Vsz. onnan ered, hogy szokásban volt a méltóságot viselő markát méltósága jelével telerakni. A Kiv 29,22-25; Lev 8,25-28 szerint áldozati adományokat adnak a pap kezébe. A Kiv 29 és a Lev 8 részletes leírást nyújt a ~ meglehetősen bonyolult és hosszú rítusáról, de nem lehet tudni, hogy a későbbi papok beiktatásakor megismételték-e ezt a bonyolult szert-t. - 2. Az ÚSz-ben →ordináció, →kézföltétel.  **

A ~. A Pontificale Romanum szövege. M. ford-sal ellátta Hanauer Árpád István. Bp., 1920. - BL:1423.