Magyar Katolikus Lexikon > P > papiruszgyártás


papiruszgyártás: a →papirusznád feldolgozása írásra alkalmas lapokká, tekerccsé. - A papirusznád külső, kemény zöld héját lefejtve kiszabadították a fehér szivacsos belet. Ezt kb. 30 cm hosszú darabokra vágták, majd 1-3 mm vastag csíkokra szelték. A csíkokat szélükkel fedésben falapon egymás mellé fektették, erre keresztben hasonló rostréteget fektettek (rostkötés) és kalapáccsal addig ütögették, amíg a növény saját nedve és a locsolt iszapos víz hatására összefüggő lapot alkotott. Az összeállításhoz később kölesperje ragasztót is használtak. A lapokat deszkák között kipréselték, megszárították, majd csonttal simára csiszolták. Használták laponként is, de tekercsbe is ragasztották úgy, hogy a lapok vízszintes rostjai kapcsolódtak; ez volt a belső oldal, a recto, erre írtak; a külső oldalon, a versón függőleges párhuzamban álltak a rostok, erre nem írtak. A papirusznád kipusztítása után végleg átvette szerepét a kis-ázsiai Pergamonban már Kr. e. 190 k. kidolgozott technológiájú és attól kezdve fokozatosan elterjedő →pergamen, majd a 10. sz-tól az ellesett kínai technológia segítségével az arabok megkezdték Eu-ban a sokkal gazdaságosabb →papír gyártását. A ~ régi módszerét élelmes üzletemberek a 20. sz. elején elsősorban turisztikai célokból sikeresen újraélesztették. B.I.-Ky.Z.

Kereszty 1998:217.