🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > papagáj
következő 🡲

papagáj (lat. Psittacus): a kakukkszerű madarak rendjének egyik alrendjéhez tartozó, dús, díszes tollazatú, kampós csőrű, rikácsoló hangú, az emberi beszéd utánzására megtanítható trópusi madár. - →Physiologus példaképül állította a hívek elé: nekik is visszhangozniuk kell az ap-ok szavát Isten tiszt-ére. Az Ave köszöntéshez hasonló kiáltása az →angyali üdvözletre emlékeztetett; ennek fordítottja, az Eva indokolta szerepeltetését a bűnbeesés ábrázolásain, ahol Máriára, mint az új Évára utal. Más jelentése alapján a szüzesség egyik szimbóluma: pompás zöld tollazata nem ázik el, száraz marad esőben is. A földrészek közül Amerika ismertetőjele. **

Lipffert 1976:39. - KML 1986:211. (s.v. madarak), 258.


papagáj: a papagájfélék családjába (Psittacidae) tartozó trópusi madár. – A papagájfélék (Psittacidae) hajlott, erős csőrű, rövid lábú, gyakran rendkívül tarka tollazatú madarak, valamennyi földrészen előfordulnak, különösen sok faj él Ausztráliában. Kb. 300 fajuk ismert. Többségük fákon él, ujjaik kapaszkodásra alkalmasak, kettő előre, kettő hátrafelé áll, de mászás közben a csőrüket is használják. Az ágakon kúszva mozognak, de nagy távolságokra is képesek repülni. – Vannak viszonylag nagy termetű fajok, mint a dél-amerikai arák, és csupán veréb nagyságúak, mint az afrikai törpepapagájok. – Többségük a trópusi erdők lakója, bogyókkal, gyümölcsökkel táplálkoznak, egyes fajok nektárt és virágport fogyasztanak. Faodukban és más üregekben nevelik fiókaikat. Miután állatkertek és madárkedvelők is előszeretettel tartják őket, a kiméletlen gyűjtés (fiókák elszedése) oda vezetett, hogy számos faj a kipusztulás küszöbére került. – A legszínesebbek az arapapagájok; emberi szavakra, rövid mondatokra lehet megtanítani az afrikai jákót vagy szürke papagájt (Psittacula erithacus), a hazai kereskedésekben is kapható és számtalan színváltozatban tenyésztik a hullámpospapagájt. – Ausztráliából ismertek a kakadu fajok. Az örvös papagáj (Psittacula krameri) fogságból szabadult példányai Eu. nyugati felén már számos kis telepet alkotnak. – Lásd MKL X:551. S.E.