Magyar Katolikus Lexikon > P > papagáj


papagáj (lat. Psittacus): a kakukkszerű madarak rendjének egyik alrendjéhez tartozó, dús, díszes tollazatú, kampós csőrű, rikácsoló hangú, az emberi beszéd utánzására megtanítható trópusi madár. - →Physiologus példaképül állította a hívek elé: nekik is visszhangozniuk kell az ap-ok szavát Isten tiszt-ére. Az Ave köszöntéshez hasonló kiáltása az →angyali üdvözletre emlékeztetett; ennek fordítottja, az Eva indokolta szerepeltetését a bűnbeesés ábrázolásain, ahol Máriára, mint az új Évára utal. Más jelentése alapján a szüzesség egyik szimbóluma: pompás zöld tollazata nem ázik el, száraz marad esőben is. A földrészek közül Amerika ismertetőjele. **

Lipffert 1976:39. - KML 1986:211. (s.v. madarak), 258.