Magyar Katolikus Lexikon > P > pünkösd


pünkösd (a gör. pentekoszté, 'ötvenedik' szóból): a Szentlélek eljövetelének ünnepe a húsvét utáni 50. napon. - 1. Az ÓSz-ben az egyik zarándokünnep, melyen Izrael fiainak meg kellett jelenniük Jahve színe előtt (Kiv 34,23; MTörv 16,16). Neve a tört. folyamán változott. A Kiv 23,16: aratási ünnep, 34,22: az első termés (búza!) ünnepe (vö. Szám 28,26); MTörv 16,10 és Szám 28,26 a hetek ünnepének nevezi, mert 7 héttel a →kovásztalan kenyér ünnepe után ülték. Később az első kéve felajánlása utáni ötvenedik nap ünnepe lett (vö. Lev 23,9-14; Tób 2,1; 2Mak 12,32; ApCsel 2,1). - A ~ örömünnep volt (vö. Iz 9,2), melyen hálát adtak Jahvénak a búzatermésért; az aratás Palesztinában kb. 7 hétig tartott (MTörv 16,9). ~kor az első termést (zsenge) mutatták be (Kiv 23,16; 34,22); a MTörv 16,10 önkéntes adományokat ír elő, melyeket a szentélyben kellett elfogyasztani, és meg kellett osztani a szegényekkel és a levitákkal. - Jézus korában az ünnep tört. jelleget öltött: a Sínai-hegyen kapott Törvény kihirdetésének emléknapja, ami az Egyiptomból való kivonulás után az 50. napon történt, s ilyenkor nagy sokaság zarándokolt mindenfelől Jeruzsálembe (ApCsel 2,5; ZsidTört 17,10,2). Qumranban is a sínai szövetségkötésre emlékeztek. - 2. Az ÚSz-ben a Jézus feltámadása utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének napja (ApCsel 2,1-13). Az Úr Jézus mennybemenetele előtt (ami 40 nappal a föltámadása után történt) megismételte a Szentlélek eljövetelére vonatkozó igéretét: „megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). A várakozás és készülődés napjaiban (ez volt az első →kilenced) a 11 apostol és a tanítványok „egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt” (1,14), s a közel 120 fős közösségben megválasztották Júdás utódját, Mátyást (1,15-26). - Amikor pedig elérkezett ~ napja, „mind együtt voltak ugyanazon a helyen. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (2,1-4.) Amikor az összesereglett, mindenféle nyelvet beszélő zarándokok saját anyanyelvükön hallották szólni az apostolokat, és csodálkoztak, Péter beszélni kezdett és elmagyarázta, hogy amit látnak, az a próféciák beteljesedése, és erre a végkövetkeztetésre jutott: „Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette! E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: Mit tegyünk hát, emberek, testvérek? Térjetek meg, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket, bár távol vannak, meghívott a mi Urunk, Istenünk. Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította őket: Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből! Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek tért meg.” (2,36-41.) - 3. A liturgiában a →húsvét beteljesedésének ünnepe. Mozgó ünnep, a húsvét dátumától függően V. 10-VI. 13 között. Az ősegyházban a ~ néha az 50 napos időszakot jelentette, mely Szt Ambrus szerint olyan, mint egyetlen vasárnap, s úgy kell ünnepelni, mint a húsvétot. Általában azonban az 50. nap a Szentlélek eljövetele eseményének ünnepnapja az ApCsel 2,1 elbeszélésének megfelelően. Az ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak kiáradása, az új törvény és az Egyház születésnapja. 1956-ig vigíliája, 1969-ig oktávája is volt, a húsvéti idő a ~öt követő szombattal ért véget. 1969-től ~ hétfője már az évközi időhöz tartozik. - 4. A népi jámborságban minden népnél megtalálható valamilyen formában a tavasz megünneplése, elővarázsolása: a telet jelképező szalmabábot vízbe dobják, esetleg elégetik. Mégis legjellegzetesebb talán a pünkösdi király és pünkösdi királyné választása, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarják titokzatos, részben már értelmükvesztett szert-okkal biztosítani. Ezek az ősi tavaszi ünnepek az eu. népek megkeresztelkedésével leginkább ~höz tapadtak. Az Egyh., ha nem is tudta teljesen kiirtani, ker. tartalommal iparkodott megtölteni őket. A tavaszi virágzásban a Szentlélek ajándékát hirdette a híveknek. - A zöld ágat, a tavasz jelképét sok helyen kitűzték ~ hajnalán; az egész háztájékot feldíszítik vele. A hagyomány nyilván még középkori. Szívósságára jellemző, hogy 17. sz. evangélikus zsinatok határozata értelmében megtartandó az a szokás, hogy a diákok ~kor zöld gallyakkal ékesítsék föl a szt épületeket. Ez azonban ne lövöldözéssel v. más szertelenséggel történjék, hanem énekléssel. A bánáti kat. bolgárok is hajlékukat bazsarózsával és virágzó bodzaággal díszítik. - ~ hajnalán a szegedi táj népe (Tápé kivételével, amely Úrnapján díszít) zöld ággal: fűzzel, de főleg bodzával ékesítette föl házatáját, különösen a kerítést, ablakot, de régebben a vízimalmokat, hajókat is. Ez a bodzázás, ami Ószentivánban a legények dolga és a lányos házakra is kiterjedt. A szegedi tanyák népéből települt Csólyospáloson azért tűzték ki az ágakat, hogy Isten haragja, vagyis a mennykő elkerülje a házat. Az ünnepek után régebben ezeket a bodzaágakat eltették, és ha valakit szél, azaz szélhűdés ért, megfüstölték vele. Az újkígyósiak a ~ hajnalán szedett bodzavirágot foganatos orvosságnak tartják. A kiszomboriak a zöld ágakat ~kor nyíló virágokkal is megtűzdelik; az ünnepen kenyeret szoktak elégetni, hamuját a gabonaföldre szórják, hogy az aratás gazdag legyen; szerencsésnek tartották, ki ~ hajnalán született. ~i rózsát szoktak szórni ilyenkor a mosdóvízbe, hogy egészségesek legyenek. Apátfalván az öregek úgy tartották, hogy a ~i bodza leveléből és virágjából főzött ital orvossága minden betegségnek. Az a göcseji szokás, hogy a ~i rózsa levelét megszárítják és a beteg tehénnek adják, halovány nyoma a régi ~i liturgiának. Székesfehérvár-Felsővároson a várandós asszonyok fürdővizébe szárított ~i virágot, ágat szoktak tenni. Bátya rác öregasszonyai a bodzát szentképhez tűzik, ott megszárad, s ha a családban köhög valaki, ebből főznek teát. Zöld ággal díszítettek az erdélyi és szepességi szász legények is. Az előbbiek kalapjára a lányok virágkoszorút tettek. Aki a ~i harmatban megmosdik, azon a palóc litkeiek szerint nem fog a nyári nap. - A liturgiatört-ből tudjuk, hogy a kk-ban a szél zúgását, amely a Szentlélek eljövetelét megelőzte, úgy akarták utánozni, hogy a nagymise szekvenciája, a Veni Sancte Spiritus előtt kürtöket és harsonákat szólaltattak meg. A tüzes nyelveket helyenként égő kócokkal jelképezték, amelyeket a tp. padlásáról a hívek közé dobáltak. E veszélyes szokást sok helyen rózsának és a felhőt jelképező, természetesen nem konszekrált ostyának hullatásával cserélték föl. Néhol galambokat eresztettek széjjel a tp-ban. Csíkdelne kk. szentségházába régebben ~ napján fehér galambot zártak, amelyet mise alatt szabadon eresztettek. - Somorja jámbor asszonyai még a közelmúltban is ~ hajnalán az egész tp-ot földíszítették piros ~i rózsával; amikor elkészültek, a tp. ajtaját, ablakát sarkig kinyitották, hogy széljárás legyen az első ~i szélvihar emlékezetére. - Budaőrs német népe ~ reggelén nyitva szokta tartani az ablakokat, hogy a Szentlélek átjárja a házat. A ~i esővizet (Heiligengeistwasser) eltették, és szemborogatásra használták. - Jámbor szegedi öregek szerint a szél a Szentlélek szájából jön. Nem jó tehát szidni, mert a szél, azaz szélhűdés, guta szele éri, üti meg az embert. - Számos Mária-kegyhelyünknek, pl. Csíksomlyónak, Radnának, Mátraverebélynek, Máriakönnyének, Pálosszentkútnak és még több másnak ~ is búcsúünnepe: a Szentlélek hét ajándékát az ő mátkája, az Apostolok Királynéja közvetíti a hívő lelkekbe. Szegedi hiedelem, hogy aki tisztalelkű, az ~kor meglátja a Szentlelket Pálosszentkút vizének tükrében. - Orbán Balázs írja, hogy a Széphavas tetején egy kpna romjai láthatók, amelyet a Szentlélek tiszteletére emeltek. Ide gyűlt össze régen minden ~kor a 9 moldvai csángó falu lakossága fehér ruhában, aranyhímzésű fehér zászlókkal, ezt énekelve: Zeng az erdő, zúg a levele Mária örömére... Itt találkoztak csíki testvéreikkel. Zászlaikat összeérintve, együtt mentek a csíksomlyói búcsúra. Visszatérőben az egész nép elkísérte őket a Széphavasig. Itt miséztek, mulattak, s jövő évre találkozást adva egymásnak, érzékenyen köszöntek el a távozó rokonoktól. 1744: a járványok miatt eltiltották a moldvai csángók hazajárását. - 5. Ikgr. A szír Rabula-kódex egy miniatúrája tekinthető 586: a ~ első ábrázolásának (Firenze, Bibliotheca Laurenziana). E képen Mária az ap-ok között áll, a Szentlélek galambja a fejére száll, az ap-ok fejére lángnyelvek ereszkednek. A Ny-eu. ábrázolásokon az ap-ok egymás mögött v. félkörben egymás mellett ülnek, a Szentlélek hosszan elnyúló lángnyelv formájában száll rájuk (Drogo-szakramentárium, Párizs, Biblitheque National, 9. sz. közepe). Egy másik, bonyolultabb képtípus a ~öt összeköti a mennybemenetellel: egy épület belső udvarán ülnek az ap-ok, körben Máriával, a Szentlélek lángnyelvei a fejük fölött, a falon kívül ámuló emberek. E képtípus variációi Itáliában az egész kk-on végigvonulnak. Máriának kiemelkedő helye van az ap-ok között (Fra Angelico, Firenze, Galleria antica e moderna).  **

Radó II:1269. - Sachs 1980:283. - Onasch 1981:305. - Kirschbaum III:415. - Vanyó 1988:95. - Bálint 1989:334. - Schütz 1993:318.