pécsi ókeresztény sírkamrák: Sopianae késő-római temetője a várostól É-ra, a Mecsek D-i lankáin helyezkedett el. A polgárvárossal közel azonos nagyságú volt, közp-ja a mai szegyh. környékén lehetett. - A Szt István kir. alapította →pécsi püspökség (1009) és későbbiekben a város is az egykori óker. temető helyén épült. A föltárt sírépítmények falfestményeinek ker. szimbolikája a temető ker. jellegét bizonyítja. Az Ó- és ÚSz jeleneteinek, alakjainak ábrázolása (bűnbeesés, Dániel és az oroszlánok, Noé, Jónás, napkeleti bölcsek, Szűz Mária és a gyermek Jézus, Jó Pásztor, Péter és Pál ap-ok) mellett megtalálható a Paradicsomkert szimbolikája, központi jelentőségű a →Krisztus-monogram. A pannoniai óker. emlékanyagban (→pannóniai kereszténység) a sopianaei sírkamrák alkotják a legértékesebb részt. Ezt elismerve az UNESCO Világörökség Bizottsága 2000. XI: a ~at a Világörökség részévé nyilvánította. - A ~ alaprajzukban különböznek, szerkezetileg azonban többségük közös koncepció alapján épült: a felszínen emlékkápolna (cella memoriae), alatta sírkamra, néha festéssel. Az elhunytat a sírkamrában lévő épített sírba v. szarkofágba helyezték. A sírkamrák kifestésének szokása a Balkán irányából terjedt É felé: Szalonikiből (Görögo.), Szardikából (Szófia, Bulg.) és Nišből (Szerbia) ismerünk hasonló építményeket. A 4. sz: az Alpoktól É-ra Sopianae kivételével csak néhány sírkamrát (pl. Chur, Svájc) festettek ki. Sopianaeban nemcsak a sírkamrák kifestése terjedt el, hanem itáliai és dalmáciai hatások következtében emlékkápolnát is emeltek föléjük. Emellett a festészetben kedveltek voltak azok a témák (Ádám és Éva, Noé, Jónás tört.), melyeket csak Itáliában, a →katakombák művészetében alkalmaztak. - A ~ a →milánói ediktum (313) után, vsz. a 4. sz. végén, 5. sz. elején épültek. A Péter-Pál sírkamra ikgr-ja az arianizmussal szemben álló ortodox teol-hoz köthető, amely a 370-es évektől erősődött fel Pannoniában. A cella septichora közvetlenül →Pannonia feladása előtt készülhetett az 5. sz. elején. - A ~ közül az elsőt 1716: találták a mai ciszt. Nagy Lajos Gimn. helyén, a következő 1782: a szegyh. DK-i tornya mellett került napvilágra. - Az  I. számú Péter-Pál sírkamra, a ~ mindmáig legfontosabb része; falain és boltozatán a festmények kompozíciós és ikgr. programjának központja az É-i falon található eucharisztikus fülke (loculus) fölötti Krisztus-monogram; mellette Szt Péter és Pál ap-ok. - A Ny-i falon, az oldal közepén Mária a kis Jézussal; mellette a →Háromkirályok. Az ÉNy-i falsarokban Noé, a galamb visszatérését várva. Az ÉK-i falsarok bűnbeesés-jelenetéből csak Éva felsőteste és a fa néhány részlete látható. Középütt vsz. a Jó Pásztor v. Dániel az oroszlánveremben-kép volt. A DK-i sarokban Jónás próf. tört-e egyetlen képbe sűrítve. A D-i falat akantuszindák díszítik. A boltozaton a Paradicsomkert: a Krisztogram körül medalion büsztök, pávák, galambok, lándzsahegy formájú virágos ágkötegek, szalagokkal szorosan átkötve. A medalionokban 2 fiatal és 2 idősebb, fehér ruhás férfi. - A 18. sz: már ismerték, de csak a 20. sz: tárták fel a II. számú Korsós sírkamrát. Gazdagon festett falain a Paradicsomkert szimbólumai. Nevét az É-i falába mélyített eucharisztikus fülkében lévő, korsót ábrázoló falfestményről kapta. - 1922: tárta fel Szőnyi Ottó a D-i irányba nyíló, előcsarnokkal ellátott  →cella trichorát. A három karéj belső oldalait két rétegben fedi falfestés. A római vakolatra a 10-11. sz: arab írást utánzó „függönymintás” díszítést festettek. - 1938: tárta föl Gosztonyi Gyula a cella septichorát, a hétkaréjos kápolnát, mely egyedülálló a római birod. ter-én. Sírokat nem találtak benne, vsz. a provincia feladása előtt épült. - 1975-76: tárta fel Fülep Ferenc a D felé nyíló, keletelt óker. mauzóleumot, melyet 370-390: építhettek, s legalább 2x átépítették. A megmaradt freskósorozat 2 részből áll; az É-i falon a bűnbeesés, Dániel, életfa; a K-i fal tengelyében, a mennyezet alatt Krisztogram, az alatta lévő fülkében búzakalász, balra pálmaágakkal övezett trónuson ülő alak töredéke, jobbra a szarkofág. - Fülep Ferenc tárta fel 1969: a XIII. számú, É-D-i tájolású sírkamrát is, melyet a 4. sz. végén kpnává alakították át. - Már 1913: ismerték, de csak 2000-03: folyó feltárások során sikerült tisztázni az V. sz. sírkamra alaprajzát. A nyolcszögletű alaprajza miatt keresztelőkápolnának elnevezett épületet is többször átépítették; É-i falához épített sírláda alapján

utoljára sírkápolna lehetett. A centrumában álló 2 pillér és a (mo-i viszonylatban) szokatlan magasságban megmaradt falak alapján lehetséges a boltozat rekonstrukciója. - 2003: került elő a XIX. sz. sírkamra. A 2004-es ásatások során már látszott, hogy ez is kétszintű épület volt, apszissal zárták le, s kívülről támpillér tartotta. Alul a sírkamrában 2 épített szarkofág, az É-i falban eucharisztikus fülke, falai vakoltak, festés nyomai nélkül.  Kikindai András

Koller 1804. - Monumenta Hungariae Archaeologiae II/1. Bp., 1873. (Henszlmann Imre: Pécsnek régiségei) - Szőnyi Ottó: A pécsi őskeresztény sírkamra. Bp., 1907. - Orsz. Magyar Régészeti és Embertani Társulat Évkv-e 11. 1923-1926. Bp., 1927:172 (Szőnyi Ottó: Ásatások a pécsi szegyh. környékén 1922-ben) - Arch. Értes. 1940:56. (Gosztonyi Gyula: A pécsi hétkaréjos temetői épület) - Gosztonyi Gyula: A pécsi ker. temető. Pécs, 1943. - Fülep Ferenc: Sopianae. Bp., 1984. - Janus Pannonius Múz. Évkv-e 1987. Pécs, 1988:31. (Fülep Ferenc: A pécsi későrómai óker. mauzóleum feltárásáról) - Baranya 1988:23. (Tóth Endre: Sopianae: Római város és temető) - Kerség és államiság Baranyában. Pécsvárad, 2000-01. (Katona-Győr Zsuzsa: Az első ker-ek a D-Dunántúlon az óker. temetők tükrében. Sopianae.)