Magyar Katolikus Lexikon > P > párlófű


párlófű, apróbojtorján (lat. Agrimonia eupatoria): a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, évelő, 100 cm-re is megnövő, az →ökörfarkkóróra emlékeztető, régóta ismert gyógynövény. - Teáját légzőszervi, gyomor-, epe-, máj- és vesebántalmak, ill. bélhurut ellen, toroköblítésre, kelések és gyulladások borogatására, s emellett üdítő italul is használják. Vérzéscsillapító hatása miatt a ker. műv-ben vt-k és sztek képein a fájdalom enyhítésének szimbóluma, Krisztus és Mária gyógyító erejének jelképe lehet. Kk. lat. nevei: concordialis, bibonia, pergalia, argemonia, sarcocolla, lappa inversa... stb. A m. népnyelvben: apróbojtorján, a Dunántúlon: Szt Pál füve, Diószegi Sámuel Orvosi füvészkönyvében párló, ill. bojtorjános párló néven szerepel: „Theája a gőzölést segíti, s a belső részeknek, tüdőnek, májnak, lépnek dugulásait nyitja. Friss levelét öszvetörve hasznosnak találták a ráknemű sebeknek borogatására.” A mai népgyógyászatban hasonló módon használják. S.J.

Rápóti-Romvári 1972:67. - Stirling II. - KML 1986:260.