Magyar Katolikus Lexikon > P > pálmafa


pálmafa, datolyapálma (gör. phoiniksz, lat. Phoenix dactylifera): a pálmafélék családjába tartozó növény, a fák királynője. 40 m-es magasságával, végálló üstökben csoportosuló levélkoszorújával Egyiptom és a Közel-Kelet jellegzetes növénye 3 m-es, óriási levelekkel (→pálmaág). - Rokon faja a vad datolyapálma, száraz legelőkön ritkán található, fanyar gyümölcsű, indiai eredetű faj, édes nedvéből pálmacukrot készítettek. - 1. A Szentírásban a héb. támár 47x fordul elő. Jelentése ('bot, pálca') a ~ szálegyenes termetére, jelképesen a legerősebb szélnek is ellenálló alkatára utal. A legszebb hasonlatokban szerepel (Én 7,7: a menyasszony képe), Salamon tp-ának domborművein fontos díszítőelem (1Kir 6,29.32). - Babilonban szt faként tiszt., Déloszban Apolló sajátja, K-en győzelmi jel volt. Az ókori Rómában a viadalok győzelmi díja. Az egykori Fönícia, a Pálmák földje (kezdetben egész Palesztinát magában foglalta) a ~ról kapta a nevét. -

2. A ~t a leghasznosabb növénynek tartják a térségben. Arab mondás szerint annyi a haszna, ahány nap van az évben. A valóságban azonban közel 800 féle felhasználási módját ismerik. 5000 éve termesztik a 15-30. szélességi kör közötti meleg, száraz ter-eken, ahol vadon is él. Ezt a nevéhez kapcsolódó sok helységnév is mutatja. Kivételesen meleg völgyekben északabbra is áttelelhet. Mivel az Indus völgyétől ÉNy-Afrikáig mindenhol megtalálható volt, származása máig rejtély. Algéria és Tunézia D-i részeit egykori ~-erdőiről 2000: is Datolyavidéknek nevezik. Gör. és róm. útleírások is tudósítanak ~-erdőkről. Plinius a Kanári-szk. ~it kiemelten dicséri kv-ében. Az idősebb példányok enyhébb fagyokat még elviselnek, de tartósan hűvös helyen nem hoznak termést. Minthogy magja csekély nedvességben is könnyen csírázik, jól és gyorsan terjed. - Sok ezer ember mindennapi tápláléka és építőanyaga volt, jelentőségét a Júdás Makkabeusok pénzérméin látható ~ jól bizonyítja. Különösen a Jordán völgye, Jeruzsálem, Jerikó (a Szentírásban a Pálmák városa) volt híres ~-ligeteiről. A Damaszkusz környéki dús ~-ligeteket Szalmanaszár asszír uralkodó a város sikertelen ostroma alkalmával bosszúból vágatta ki. Több bibliai település nevében is jelzi a környékén elterülő híres ~-ültetvényeket: Baal-tamar (hím ~), Salomon's Tudmor (Palmyra), Betánia (bet teainah, 'datolyák háza'). A 70 ~ról ismert Elat, Elim nevekben a ~ ált. fogalma szerepel. A Holt-tenger melléki Ein-Gedi régi neve, Hacacón tamar (~-liget) is ~-erdőkre utal (Ter 14,7). Ezeket a későbbiek folyamán mindenhol az ellenség pusztította ki, hiszen a zsidók számára tilos volt gyümölcsfákat kivágni (MTörv 20,19). A Holt-tenger partvidékén néhol még ma is fellelhetők az egykori ültetvények ~-tuskóinak megkövesedett maradványai. Az egykori gazdag ~- és balzsamfa-kerteknek még a kk-ban is élő kisebb maradványai a török megszálláskor pusztultak el. - A kétlaki faóriások törzsét lehullott levelek éles csonkjai borítják, melyek megkönnyítik, de egyúttal veszélyessé is teszik a felmászást, amely megfelelő erős ruházat, de főleg lábbeli nélkül az eu. embernek szinte megoldhatatlan. A tapasztalt helybeliek sok ügyes fogást ismernek ugyan, de nekik sem szórakozás, ha órákon át kell a magasban dolgozni. Az ültetvényeken gépi megoldásokat alkalmaznak a mesterséges megporzásnál és a szüretnél egyaránt. Több m-es, szárnyalt levelei a törzs csúcsán üstököt alkotnak. A levelek merev, szúróshegyű, szálas levélkéi fokozatosan nyílnak szét. Az üstök tövében, a levéltövek között, húsos buroklevél védelmében nagy torzsavirágzat fejlődik, amely éréskor elágazó fürtté alakul. A virágok fehérlők v. sárgák. Az érett fürtöket sok ezer sárga v. narancsvörös, szilva nagyságú, barna, húsos, csonthéjas termés alkotja. Korán rájöttek, hogy a termés mennyiségét mesterséges beporzással növelhetik úgy, hogy porzós virágzatokat kötöznek szorosan a termős fák virágzatai mellé. Az ókorban ez a tevékenység pogány vallási ünnepségekhez is kapcsolódott, amelyek gyakran mulatozással, orgiákkal végződtek. Szaporításuk az öreg ~ tövében dúsan fejlődő sarjhajtásokról a leggyorsabb. - Az igen gondos művelést igénylő fák 5-8 é. korukban fordulnak termőre. Legjobb termőképességüket 30 é. korukban érik el, s 100 é. is megőrizhetik, de azután hamarosan elszáradnak. A felnőtt ~ 6-10, egyenként 20 kg-os fürt formájában egy szezonban 2 mázsa gyümölcsöt is adhat. Évi 200 mm csapadék elegendő számára, de a termés éréséhez legalább 22 °C évi középhőmérséklet szükséges. Fiatal rügyeiből és virágzatából jóízű főzelék v. pálmasajt készül, elfásodó szárát építőanyagként, leveleit tetőfedésre, kerítések, szőnyegek, kosarak, seprők készítésére használták, rügyburkának rostjaiból köteleket fontak. Édes termései nemcsak a vándorló pásztornépek jól tartósítható, préselve homokban akár 2 é. is eltartható tápláléka, hanem vízben néhány napig áztatva a búzánál is táplálóbb állati takarmány. A Szentírás 49x említi a vastag, húsos virágzati buroklevélből kifolyó, édes, szirupszerű folyadékot, amelyet cukorként használtak. A legkülönbözőbb italok, gyümölcslevek, erjesztve borok és erősebb „részegítő italok” is készültek belőle. Hérodotosz a ~t olyan növénynek nevezi, amely kenyeret, bort és mézet ad; Plinius ismert tényként közli, hogy a keletiek ~ból nemcsak bort, hanem mézet is készítettek. Magját pörkölve pótkávéként, őrölve takarmányként használták, de az asszonyok nyakláncok, füzérek formájában ékszerhez hasonló módon is viselték. -

3. →Eredetmagyarázó mondája szerint a Szt Család menekülésekor Mária kérésére a ~ gyümölcsével táplálta a kis Jézust, lehajtotta ágait és árnyékával enyhítette a sivatag forróságát fölötte. A Gyermek megáldotta a ~t, a szabadulás jelképévé tette, és megígérte, hogy jeruzsálemi bevonulásától kezdve a halál felett aratott győzelmének lesz diadalmas jele. - Szt →Kristóf legendája szerint a kis Jézus botját a folyóba szúrta, mely tüstént szárba szökkent és szép pálmává nőtt. -

4. Ikgr. Az asszír műv-ben a világegyetem, a babiloni mítoszokban az élet, a kis-ázsiai kultúrkörben a termékenység, az anyaság és a születés szimbóluma volt, ahogy az örök megújulást jelképező, a ~ tüzében rendszeresen újjászülető →főnixmadár is. Évenkénti ünnepein női ruhába öltöztetve az ősi Arábiában istennőként imádták. A zsidó asszonyoknak a kedvesség és elegancia szimbólumaként adták át hozzátartozóik családi ünnepek alkalmával, ahogy a Szentírásban Absalom nővérének is, elegáns formájára és tartására utalva. A Tamar vsz. ezért gyakori női keresztnév. - Palesztina elfoglalásának, majd Jeruzsálem pusztulásának is jelképe lett, ahogy Vespasianus pénzén a ~ alatt síró asszony képe mutatja. - A gör-róm. kultúrában Apollónak, a férfi szépség, a fiatalság, a művészet és bölcsesség istenének növénye; kétlakiságára utal az egyiptomi és babiloni ábrázolásokon a porzós és termős ágak szétválasztása. A Talmudban olvasható legenda szerint egy termős ~ addig sírt porzós párja után, amíg jó emberek hoztak neki porzós hajtást. A néptörzsek közti háborúskodásokban biztos győzelemnek számított az ellenség porzós ~inak elpusztítása. - A paradicsomi tiltott fára utaló régi hagyományt eleveníti fel D-Karolina (USA) címerében a ~ köré tekeredett kígyó története. - A ker. műv-ben a győzelmet, békét, tisztaságot, kk. képeken a 2 fa között álló ~ mindig Krisztus keresztjét szimbolizálja; kezdetben zöld színű volt, később Krisztus szt vérére utalva vörös lett. A pusztában álló ~ a kerség győzelmét jelenti. A békekövetek és a vt-k pálmaágat visznek a kezükben. Az óker. sírműv-ben kezdetben (a →kereszt helyett és vele azonos tartalommal) a halál fölötti győzelem jele, az →életfa v. a →Paradicsom, a kk. kz-okban a →virágvasárnap jelképe. 1120 k. a →Liber floridusban az Egyh. a ~, 32 levele a 32 erény. A Schmid mintakv-ben a →négy paradicsomi folyó ábrázolásán ~ v. pálmalevél látható. →Oszlop jelentéssel is ábrázolták. A vt-k, az igazságosság, az Egyh., a tud. allegóriájának (a barokktól ált. az erényeknek) attrib-a, a jó házasság és az év szimbóluma. A tp-ban pillérforma és bútordísz. - Koronájának stilizált képe, a →palmetta az örökkévalóság ősi szimbóluma. **

Lipffert 1976:68. - Vanyó 1988:113. - Kirschbaum III:364. - LThK VIII:12. - Sachs 1980:240. - KML 1986:257. - Kereszty 1998:345.