Magyar Katolikus Lexikon > P > pálinka


pálinka (a tót palenkából), égetett bor: gyümölcsből (szilva, szelíd és vadkörte, barack, szeder, málna stb.), szőlőtörkölyből, borseprőből vagy gabonából párolt szeszesital. - Régen égett bor volt a neve. A bodzából és borókamagból főzött ~ inkább orvosság, az utóbbi erdélyi neve fenyővíz. **

MN I:90.