Magyar Katolikus Lexikon > P > Poimen


Poimen, Szt (Egyiptom, 340 k.-Szketisz? 450 k.): szerzetes. - Ifjú korában, 355 k. Szketisz pusztájába ment, ahol Egyiptomi Szt Makariosz is élt. 6 testvére mindenüvé elkísérte. 400 k. a mazikok (rabló nomád törzs, évszázadok óta Egyiptom réme) rátámadtak a szerzetestelepre, lerombolták a tp-okat, ktorokat és a szerzeteslakokat, megöltek sok szerz-t, a többieket pedig szétkergették. ~ testvéreivel együtt Terenuthében, a Nílus deltájának DNy-i kezdeténél telepedett le. - A kormányzást a legidősebb, Szt Anub tartotta a kezében. Száműzetésük helyére érve elrendelte, hogy hét közben valamennyien magányos cellákban tartózkodjanak, és csak hét végén jöjjenek össze. A testvérek elhatározták, hogy együtt maradnak (vsz. tanítványok is tartoztak hozzájuk), Anub pedig kialakította a közösség életrendjét: éjszaka 4 órát aludtak, majd 4 órát zsolozsmáztak, a fennmaradó 4 órában pedig dolgoztak. Nappal a hatodik óráig dolgoztak, a kilencedikig a Szentírás olvasásának szentelték magukat, majd elkészítették szűkös ételüket, amely vadon termő gyümölcsökből és növényekből állt. - ~ vsz. még egyszer visszatért Szketiszbe övéivel együtt, amikor megint helyreállt a nyugalom, de 434: a mazikok ismét menekülésre kényszerítették őket. Hogy ezúttal hová ment, és hol halt meg (azt mondják, 110 évet ért meg), nem tudjuk biztosan. - Ü: aug. 7. **

SzÉ 1988:431.