Magyar Katolikus Lexikon > P > Placidus


Placidus, OSB Szt (†543 k.): apát, vértanú. - Apja, Tertullus Szt Benedekre bízta Subiacóban. ~ szerz. lett. 529 k. Benedekkel együtt Montecassinóra költözött, melyet Tertullus ajándékozott a r-nek, aki szintén belépett a szerzetbe. Apja halála után, 536: ~ Szicíliában, Messina melletti családi birtokán alapított ktort, melynek apátja lett. 543 k. kalózok rabolták ki a virágzó ktort, s mivel a szerz-ek nem voltak hajlandók megtagadni hitüket, ~t 3 jelenlevő testvérével és mintegy 30 szerz-társával együtt lefejezték. Csak Gordianus szerz. menekült meg, aki megírta társai vtságát. - ~ ünnepe: okt. 5., árvíz ellen kérik oltalmát. **

Schütz IV:21. - BS X:942.