Magyar Katolikus Lexikon > P > Pius, II.


Pius, II., Enea Silvio de'Piccolomini (Corsignano, Toszkana, 1405. okt. 18.-Ancona, 1464. aug. 15.): III. Callistus utódaként 1458. VIII. 19-1464. VIII. 14: pápa. - Humanista tanulm-ok után polgárként Capranica bíb. szolgálatába lépett és 1432: elkísérte a →bázeli zsinatra. V. Félix ellenp. ügyének szolgálatában Németalföldre és Skóciába küldték, visszatérése után Félix titkára. Ekkor a →konciliarizmus híve volt. 1442: a zsin. követe a frankfurti birod. gyűlésen. III. Frigyes cs. megkoronázta mint költőt, és kinev. a cs. kancellária titkárává. - 1445: ~ megtért, IV. Jenő mellé állt és pap lett. Elhagyta korábbi laza életét, s hatására Frigyes cs. is Jenő p. híve lett. Szolgálataiért 1447. IV. 19: Trieszt, 1450. IX. 23: Siena pp-e. 1456. XII. 17: bíb. - Bizánc eleste (1453. V. 29.) után V. Miklós IX. 30: megbízta, hogy keresztes háborút hirdessen Itáliában és No-ban. - Pápaként is elsődleges feladatnak tekintette a török elleni háborút. 1459. VI. 1-re Mantovába konf-ra hívta a fejed-eket, el is határozták a hadjáratot, de az nem valósult meg. 1460: Exsecrabilis bullájával betiltotta a p-val szemben egy. zsin-hoz való föllebbezést. Ellenfelei korábbi életére hivatkozva gáncsolták kezdeményezéseit, ezért 1463: kiadta In minoribus agentibus bulláját. Mivel az eu. fejed-ek tétlenek maradtak, ~ személyesen állt a keresztes háború élére. 1464. VI. 15: érkezett Anconába, de még a flotta fölszerelése közben meghalt, s halála után a sereg föloszlott. - Születése helyét várossá fejlesztette, Pienzának nevezte el és ppséggé tette azzal a megkötéssel, hogy pp-ei a Piccolomini családból kerüljenek ki. - ~ erősítette meg 1459. XI. 5: Janus Pannonius pécsi, 1460. I. 2: Speravich Ferenc tinnini, IV. 22: Orbán szerémi, VII. 23: Bragadeno Jakab szkardonai, X. 13: Balázs OP otocsáni, 1461. III. 9: Kattarói Miklós modrusi, VII. 4: Fiumei Márk zenggi, 1462. III. 5: Bragadeno Jakab nónai, IV. 26: Szapolyai Miklós erdélyi, 1463. I. 13: Döbrenthei Tamás nyitrai, 1464. VII. 20: Fiumei Márk tinnini pp-öt. - Utóda 1464. VIII. 30: II. Pál. -Cosmographia c. munkájában (nyomtatásban megjelent 1503) ~ tett először említést a magyar és az obi-ugor (vogul, osztják) nyelvek hasonlóságáról. - Euryalus et Lucretia sive Historia de duobus amantibus (1444) c. szerelmi históriáját már a 16. sz: m-ra fordították (újabb ford. Révay József, 1917) - Ped. munkái közül a De liberorum educatione (1451) V. László m. kir számára készült (m-ul: A gyermeknevelés. Ford. Acsay A., 1898). T.J.

~ pont. max. a calunniis vindicatus ternis, retractationibus eius, quibus dicta et scripta pro concilio Basileensi Contra Eugenium p. IV. eiuravit. Recensuit Carolus Fea. Romae, 1823. - Voigt, Georg: Enea Silvio de'Piccolomini als Papst Pius der Zweite, u. sein Zeitalter. 1-3. köt. Berlin, 1856-63. - Pór Antal: Aeneas Silvius (Piccolomini) ~ p. Élet- és korrajz. Bp., 1880. - Századok 1895:97. (Lánczy Gyula: Sienai dolgok - Mo. és a sienai Szt Bernhardino. Capistran János és ~ p.) - Bendefy László, ifj.: Aenas Sylvius Piccolomini magyarjai. Bp., [1939]

- Hocks, Else: ~ u. der Halbmond. Freiburg, 1941. - A 12 Pius. Bp., 1943:18. - Vigilia 1964:300. (Kunszery Gyula: ~ p. m. kapcsolatai) - Campano, Giovanni Antonio-Platina, Bartalomeo: Le vite di Pio II. A curadi Giulio c. Zimolo. Bologna, 1964. - Lhotsky, Alphons: Aeneas Silvius u. Österreich. Basel-Stuttgart (1965) - LThK VIII:528. - MKA 1984:23. (†aug. 15.) - Mondin 2001:367.