🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > Perendy
következő 🡲

Perendy László Piar (Gelse, Zala m., 1954. szept. 17.–): áldozópap, patrológus, egyetemi tanár. – A kecskeméti Piar. Gimn-ban 1973: éretts., belépett a r-be. 1981: szentelték pappá, ez évben az ELTE-n biológia-kémia, 1982: angol szakon középisk. tanári diplomát szerzett. – 1981–95: a r. kecskeméti és bpi gimn-aiban tanított. 1985: az ELTE-n környezetvédelmi témából biol. dr. 1989: a Hittud. Akad. licenciátusi fokozatot szerzett. Ősszel a leuveni kat. egy. hallgatója, majd doktorandusza. – 1991–95: a tartományfőnök asszisztense, jelentős része volt a r. mo-i isk-inak újraindításában. 1992–2000: a Kalazantínum Hittud. Főisk-n a patrológia tanára. 1996–: a r. nagykanizsai ált. isk-jának ig-ja és a gimn. megszervezője. Egyh. és áll. isk-kban érettségi eln. 1999–: a bp-i gimn. tanára, 2000: a bencés, ferences és piar. hittud. főisk-k egyesítésével létrehozott Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán az egyháztörténeti tanszék vezetője. 2000: a leuveni kat. egy. hittud. karán drált. Dissz-ja: Created Non-being? Second century views on creation. – Gimn. tanári és osztályfőnöki munkája mellett részt vett a Kat. Isk-k Diáksport Szövets-ének munkájában, 2001–05: az egyes. eln-e. 2003–: házfőnök a Kalazantínum Piar. Rendházban, ahol a r. növ-ek képzése folyik. 2004–: a nemzetk. kat. sportszövetség (FISEC) ped. biz-ának eln-e. – 2004: a PPKE Hittudományi Karán az Ókeresztény Egyháztörténeti Tanszék vez-je. – A M. Patrisztikai Társ. alapító és elnökségi tagja, előad az évenként megrendezett konf-kon. A Teológia c. folyóir. szerkesztőségi titkára. 2009: védte meg Opus Theophili. Antiokhiai katekézis a II. század végén c. habilitációs értekezését. 2010–: a Bölcsésztudományi Kar „Vallástörténet” mesterszakán „A kereszténység története az első öt évszázadban” tantárgy tanára. – Gondozza →Vanyó László prof. hagyatékát, sajtó alá rendezte befejezetlen műveit: Ókeresztény írók lexikona (2004), Bevezetés az ókeresztény kor történetébe (2009). Az Ókeresztény Írók c. sorozat szerk-jeként megjelenteti kevésbé ismert fordítását: Jeruzsálemi Szt Kürillosz összes művei, Bp., 2006. – M: Studia Patrum, Uo., 2002:43. (Iustinus, a barbár platonikus). – Tudom, kinek hittem. Patrisztikus tanulmányok. Szerk. Frenyó Zoltán. Uo., 2003:91. (Szt Jusztinosz „eretneksége”. Merre tart a kutatás?) – Teológia 38 (2004/3–4):157. (Tatianosz és a keresztény szerzetesség kezdetei.) – Az Erkölcsteológia Források c. sorozatban bevezető tanulm-ok Szt Ambrus (2004) és Szt Ágoston műveihez (2008) – Folia Theologica 17 (2006):169. (A Christian Platonist. Saint Justin’s teaching on God’s monarchy); 19 (2008):185. (Judging Philosophers. Theophilus of Antioch on Hellenic inconsistency) – Porta patet. A 60 é. Török József köszöntése. Szerk. ~ . Uo., 2007:162. (Antiokhiai Szt Theophilosz mint dogmatikus és exegéta.) – Teológia 41 (2007/3–4):165. (Athénagorasz a feltámadásról. A ker. antropológia kezdetei); 42 (2008/1–2):34. (Az egyházatyák szentírás-magyarázata); 43 (2009/3–4):187. (A páli iratok recepciója a korai apologetikában.) – Sapientiana 1 (2008/2):15. (Irenaeus, a katolikus.) – Studia Patristica. Leuven, 2010. (The Outlines of Systematic Theology in the Ad Autolycum of Theophilus of Antioch.) s. k.