Magyar Katolikus Lexikon > P > Parázs


parázs, eleven szén (lat. prunae): a láng nélkül izzó →fa darabjai, →fűtésre és →sütésre használható. - A Szentírásban a →füstölőben és az →illatáldozati oltáron ~ra tették a →tömjént (Lev 6,12;. Ez 10,2). A próféta ajkát ~ égeti tisztára (Iz 6,6). A ~ Behemót leheletétől lángra lobban (Jób 41,13). Miként a ~ a rajta járó lábát égeti, úgy szennyezi be az embert a megérintett idegen asszony (Péld 6,28). Aki jót tesz ellenségével, ~at gyűjt annak fejére (25,22). Hideg időben a vaskosárba rakott ~nál melegedtek (Jer 36,22; Jn 18,18). A ~on a Föltámadott halat sütött (Jn 21,9). **

Parázs, Mándok, 1993-: a parókia értesítője. - Megj. kéthavonta. Szerk. Radvánszky János. Kiad. az Urunk Színeváltozása parókia. 88