Magyar Katolikus Lexikon > P > Papini


Papini, Giovanni (Firenze, Olo., 1881. jan. 9.-Firenze, 1956. júl. 8.): író, kultúrkritikus. - Avantgard írásokkal és sok vitát kiváltó cikkekkel jelentkezett. Autodidakta volt, ez megkönnyítette számára sajátos irod. szemléletének kialakítását, melynek fő jellemzője az olasz irod. akademizmus elleni lázadás. 3 folyóir-ot alapított: 1903-07: Leonardo, 1908-16: La Voce, 1913-15: Lacerba. - 1919: megtért és a kat. teol. harcos, néha egyénieskedő képviselője lett. Mussolini lelkes híveként 1935: Bolognában egy. tanár, 1937: az itáliai Reneszánszkutató Közp. ig-ja. 1939: az Akad. tagja. - M. m-ul: P. G. vál. elbeszélései. Ford. Zambra Alajos. Bp., 1911. (Modern Kvtár, 101. köt.) - Krisztus története. Ford. Révay József. Bev. Fülep Lajos. Uo., 1925. (13. kiad. 1941) - Élőhalott. Önéletrajzi reg. Ford. uő. Uo., 1927. (Ol. írók) - Szt Ágoston. Ford. uő. Bev. Vass József. Uo., 1930. - Góg. Ford. Nyisztor Zoltán. Uo., 1934. (Vigilia kv-ek 1.) - Dante. Ford. Gáspár Miklós. Uo., 1936. - Az én Itáliám. Ford. Kállay Miklós. Uo., 1940. - A mi háborúnk. Uo., 1941. - (1930 u. megjelent műveit az 530/1945 ME. sz. rendelettel megsemmisítették.) K.S.

A XX. sz. külf. írói. Bp., 1968:318. (†Róma) - VIL X:120. - Larousse III:251. - LThK 1993. VII:1326.