Magyar Katolikus Lexikon > P > Pamphilosz


Pamphilosz, Szt (Beryt [Bejrút], Szíria, 250 k.-Cézárea, Palesztina, 309/10. febr. 16.): vértanú. - Előkelő pogány családban született. Berytben tanult, állami hivatalnok lett. Megkeresztelkedett, lemondott hivataláról, s Alexandriában (Szt) Pieriosz irányításával teol-t tanult. A Szentírás és a korai ker. irod. kiváló ismerője lett. A palesztinai Cézáreában Agapiosz pp. pappá szent. Órigenész teol. isk-jának vez-jeként kiváló kvtárat gyűjtött össze, tanítványával és barátjával, →Caesareai Euszébiosszal fontos másolatokat (pl. Hexapla, ó- és úsz-i kz-ok) készített. Atyai örökségét szétosztotta a szegények között. A keresztényüldözések utolsó hullámában, 307. XI: letartóztatták, Urbanus palesztinai helytartó megkínoztatta és bebörtönözte. A fogságban 5 köt-es iratot készített Órigenész védelmében (nem maradt fenn). Firmilianus pref. 309 tavaszán máglyahalálra ítélte. Valens jeruzsálemi diákonussal és a jamniai Paulusszal együtt égették el. Előttük 9 ker-t (köztük a helytartó szolgáját) végeztek ki, akik hitet tettek vtságuk mellett. - Ü: jún. 1. **

SzÉ 1988:295.