Magyar Katolikus Lexikon > P > Pammachius


Pammachius, Szt (Róma, 350 k.-Róma, 409/410): hitvalló római nemes. - A Furiusok főrangú nemzetségéből származott, konzuli és prokonzuli tisztséget is viselt. Szt Paula leányát, Paulinát vette feleségül, akinek halála után 395: rendkívül egyszerű életmódra tért át, és nagy vagyonát jótékony célokra fordította: nagy menedékhelyet emelt Ostiában, a római Mons Caeliuson baz-t építtetett egy oratórium helyén (a középkortól Szt János és Pál baz-ja). Egykori iskolatársa és barátja, Szt Jeromos, aki kb. 390-től levelezett vele és több művét neki ajánlotta, a szegények kincstárnokának és a rászorulók barátjának nevezte. Vsz. a nyugati gótok római betörésekor halt meg. - Életéről Szt Jeromos közölt adatokat. Ü: aug. 30. **

BS X:72. - SzÉ 1988:401.