Magyar Katolikus Lexikon > P > Péntek


péntek (lat. feria sexta): a →vasárnappal kezdődő keresztény →hét 6. napja. - A szláv eredetű ~, 'ötödik' a hétfővel kezdődő napszámlálás logikájának felel meg. A szót a 12-14. sz: személy- és helységnévként már használták. →Napjelölésre először a Jókai-kódexben fordul elő (1372/1448). Bolygókhoz tartozó neve: dies Veneris, 'Vénusznak szentelt nap'. - A megváltó Krisztus keresztrefeszítésének és halálának napja, a →Didakhé (VIII,1) és a →Didaszkália (XXI.) böjti napként említi. A hagyomány szerint ~en halt meg Ker. Szt János, a →Boldogságos Szűz Mária, Szt István vt., stb. - Zaccaria Szt Antal kezdeményezésére a 17. sz: Milánóból terjedt el a szokás, hogy ~en du. 3-kor harangoznak az Úr halálára emlékeztetve. Nagyböjt idején ebben az órában →keresztúti ájtatosságra gyűlnek össze a hívők. A keleti egyh-ban böjti nap, a nyugati egyh-ban a II. Vatikáni Zsinatig böjti, azóta (Mo-on 1966. XII. 13-tól) nagyböjtben böjti, egyébként bűnbánati nap. A ~ek sorából kiemelkedik a →nagypéntek és az →elsőpéntek. T.J.P.

Péntek   →Pinták

Péntek István, OSPPE (18. sz.): tanár. - 1786: a r. eltörlésekor az élő rtagokról összeállított kimutatásban a neve nem található. A thebaei remete Pál c. szomorújátékát 1761. VI: Pápán, ősszel Sátoraljaújhelyt is előadatta. K.I.

EPhK 1891:112. (Mócs Szaniszló Gyula) - Veszprém m. Múz-ok közlem. 17. Veszprém, 1985. (Nádasdy Lajos: A pálosok isk-drámái és isk. színjátszásuk Pápán)