🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > pentatónia
következő 🡲

pentatónia (gör.): ötfokúság a zenében. - Kvintláncon alapuló, félhanglépést kerülő hangsor. A népzenében általánosan használják. Több ősi hangszer ~ra hangolt (pánsíp, szájorgona, hárfa, lira). A műzenében a 19. sz. végétől alkalmazzák.

Brockhaus III:97.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.