Magyar Katolikus Lexikon > P > Példabeszédek könyve


Példabeszédek könyve, Péld: protokanonikus ószövetségi bölcsességi könyv. - I. Elnevezése. A héb. kánonban az egyéb írások közé sorolták és Mislének ('mondások') nevezték. A tartalomra utaló elnevezést vette át a LXX a Paroimiai, a Vg a Proverbia, '~' szóval. - II. Keletkezése. A bölcs mondások műfaja Izr-ben - mint a szomszédos országokban is - nagyon messze múltra tekint vissza. Így elhihetjük a Biblia tudósítását arról, hogy Salamon udvarában szokásosak voltak a bölcs mondások (1Kir 5,9-14; 10,1-13.23-25), és ebből következően az is érthető, hogy a zsidó és ker. hagyomány Salamont tekintette a ~ szerzőjének. A kv. szerkezete azonban több gyűjtőre enged következtetni, akik közül némelyek még a fogság előtti időben élhettek. Vsz. B és E a legrégibb gyűjtemény, A viszont a legkésőbbi; a nyelv és a stílus a Kr. e. 5. sz. utáni időre utal, de nem szükségszerű a gör. korig visszamenni; gör. hatást nem lehet kimutatni. - III. Tartalma. A ~ a héb., gör. és lat. Bibliában lényegében ugyanazt a címet viseli ('Salamon mondásai'), mert magában foglal egy olyan gyűjt-t, melyet korábban Salamon kir-nak tulajdonítottak. A ~ a bölcsek tanításának költői lecsapódása (legtöbbször disztichonok ellentétet kifejező parallelizmusokban, esetleg többsoros versek). Érthető tehát, hogy a kv. az életnek minden olyan ter-ét felöleli, melyen a bölcsek tanítani akarták embertársaikat. Tartalmi szempontok ritkán érvényesültek a mondások elrendezésében; ha kivételképpen felfedezhető valamilyen rend, ez többnyire költészeti v. pedagógiai okokra vezethető vissza; arra szolgál, hogy megkönnyítse a mondások kv. nélküli elsajátítását. A forma alapján legkevesebb 9 gyűjteményt különböztethetünk meg: A) 1-9: „Salamon bölcs mondásai”. Ez a gyűjt. abban különbözik az összes többitől, hogy néhány disztichont és kisebb költeményt nem tekintve egy bevezetésből (1,29) és nagyobb költeményekből áll, melyekben egy apa (a tanító bölcs) intelmeket ad a fiának v. a gyermekeinek (a tanítványainak). Szembeötlő „az idegen asszony”-tól való óvás (2,16-19; 5,1-23; 6,20-35; 7,1-27); ez aligha lehet istennő (J. Boström), hanem Izr. egy más fiának a felesége. Ugyanígy jellemzők azok a költemények is, melyekben a megszemélyesített →bölcsesség (1,20-33; 8; 9,1-12) és dőreség (9,13-18) szerepel. - B) 10,1-22,16 szintén „Salamon bölcs mondásai” címen. Csupa disztichon, mely gyakorlati életbölcsességre tanít különféle ter-eken, s közben a bölcs (az igaz) magatartását összeveti a balgáéval (az istentelenével). - C) 22,17-24,22 ezen a (helyesbített) címen: „A bölcsek mondásai”. Ez a gyűjt. szinte kivétel nélkül többsoros költeményeket ölel fel. Soknak sajátos formája van: megokolását adja annak, amit kell v. nem kell tenni. Egy rész (22,17-23,12) egy egyiptomi gyűjt-re megy vissza, mely a Kr. e. 1. évezred fordulója táján keletkezett (Amenemope bölcs mondásai); a 23,13 vsz. Achikár bölcsességéből ered. - D) 24,23-34: „A bölcsek mondásai”-nak folytatása: „Ezek a szavak is bölcsektől származnak”; némely mondás (főleg a többsorosak közül) a részrehajlásról és a restségről szól. - E) 25-29: „Ezek is Salamon mondásai - Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtötték össze őket”. Mind forma, mind tartalom szempontjából szoros kapcsolatban állnak a B gyűjt-nyel, de itt sok hasonlat is található, parallelizmusban (főleg: 25-27). - F) 30,1-14: Agurnak, Jake fiának mondásait egy Jób 40,4; 42,2-6-ra emlékeztető monológ vezeti be, és egy hitvallásból (Péld 30,5), egy imából (30,7-9), egy figyelmeztetésből (30,10), valamint egy jajkiáltásból (30,11-14) tevődik össze. Így ez a rész bizonyos mértékig elüt a bölcs mondások műfajától. - G) 30,15-33: találós mondások (5 számmondás), melyeket egy intelem (a felirata elveszett?) követ. - H) 31,1-9: Lamuel szavai; három többsoros mondás. - J) 31,10-31: a derék asszony dicsérete; →ábécé-ének felirat nékül; látszólag Lamuel kir. szavaihoz tartozik, de a valóságban önálló költemény. - Hogy ezek a gyűjt-ek eredetileg egymástól függetlenek voltak, az a feliratokból következtethető ki, valamint az eltérő sorrendből a LXX-ban (A-B-C-F-D-G-H-E-J). A kettősségek némely gyűjt-ben azt tanúsítják, hogy a különféle gyűjt-ek sem alkottak irod. szempontból mindig egységet, hanem szintén kisebb gyűjt-ek egybeszerkesztése révén jöttek létre, de hogy ezek miként keletkeztek, azt nem tudjuk. R.É.-**

Kirschbaum IV:192. - BL:1453.