Magyar Katolikus Lexikon > O > osztrák örökös császárság


osztrák örökös császárság (ném. Erbkaisertum Österreich), 1806. aug. 6.-1867. nov. 21.: az osztrák örökös tartományok hivatalos elnevezése az osztrák császárság kikiáltásától a →kiegyezésig. - 1804. V. 18: a fr. szenátus kikiáltotta Bonaparte Napóleont a fr-k császárává (I. Napóleon, ur. 1804-15), válaszul Ferenc, Au. főhercege VIII. 11: fölvette az Ausztria örökös császára címet (koronázásától eltekintettek). Az ~ az osztr. →örökös tartományokat, a cseh és m. királyságokat foglalta magába (hivatalos színei: fekete-sárga, Mo-é a piros-fehér-zöld). Cseho. egyszerre tartozott a ném-róm. birod-hoz és az ~hoz, Mo-ot megillető jogok nélkül. Bár a cs. és kir. 1804: külön okl-lel is biztosította Mo. külön államiságát és alkotmányát, az osztr. udvari fölfogás Mo-ot is az ~ tagjának tekintette, külpol-jában azt terjesztette. I. Napóleon elleni vereségei után II. Ferenc ném-róm. cs. (ur. 1792-1806) erről a cs. címéről lemondani kényszerült (ezzel megszűnt az 1006 é. létezett ném-róm. császárság), megmaradt Au. cs-ának. - A kiegyezés után I. Ferenc József osztr. cs. és m. kir. (ur. 1848-1916) 1867. XII. 21: szentesítette az új osztr. alkotmányt, 1868. XI. 1: kelt kéziratában az →Osztrák-Magyar Monarchia elnevezést jelentette ki hivatalosnak, ha a két állam közös viszonyairól (külügy, hadügy) van szó. 88

Acsády Ignác: Az osztr. császári cím és Mo. 1804-1807. Bp., 1877. - Wertheimer Ede: Au. és Mo. a 19. sz. első tizedében. 1-2. köt. Uo., 1884-90. - Rausch Géza: Az ausztriai cs. cím eszméje. Uo., 1931.