Magyar Katolikus Lexikon > O > orsó


orsó (lat. fusus): kézi fonásban a fonal ideiglenes föltekerésére használt pálcikaszerű eszköz. - A Szentírásban az asszonyi szorgalom képe (Péld 31,19). - Ikgr. Az →angyali üdvözlet korai képein Mária néha ~t tart a kezében, ami egyrészt arra utal, hogy a hagyomány szerint kislányként ő is fonta a bíbor gyapjút a jeruzsálemi Templom függönyéhez; másrészt, hogy szeplőtelen testében megszőtte Isten Fia testét. Ábrázolása az ~val háziasságára utal (pl. németújvári táblakép, 1430 k. Bp., M. Nemz. Galéria). - Szt Radegundis attrib-a. **

KML 1986:252.