Magyar Katolikus Lexikon > O > ordinárius


ordinárius (a lat. ordo, 'rend' szóból): az egyházjogban a rendes →egyházkormányzati hatalommal rendelkezők közül a →pápa, a →megyéspüspök, azok, akik (ha csak ideiglenesen is) valamely →részegyház v. azzal egyenrangú közösség (vö. 368.k.) élén állnak; az →általános helynök, a →püspöki helynök, valamint a tagok vonatkozásában a pápai jogú, klerikusi szerzetes intézmények és az apostoli élet ugyanilyen társaságai nagyobb elöljárói (pl. ferences v. piar. tartományfőnök), akik legalább rendes végrehajtói hatalommal rendelkeznek (134.k. 1.§). ~nak minősül a →személyi prelatúra prelátusa (295.k. 1.§). - Amit a jog a végrehajtói hatalom ter-én kifejezetten a mpp-nek tulajdonít, az csak a szó szoros értelmében vett mpp-öt és azokat illeti, akik a 381.k. 2.§-a szerint vele egyenlő megítélés alá esnek, de nem illeti meg az ált. és a ppi helynököt, hacsak az illető különleges megbízatással nem rendelkezik (134.k. 3.§). Ugyanígy nem illeti meg a többi, mpp-nek nem számító ~t sem. A házasság →gyökeres orvoslását pl. az 1165.k. 2.§-a szerinti esetekben megadhatja a mpp., az ap. kormányzó, az egyhm. kormányzó, de nem adhatja meg rendes hatáskörében az ált. helynök, s természetesen nem adhatják meg a szerz. elöljárók sem. E.P.

Erdő 2003:152.