Magyar Katolikus Lexikon > O > obstrukció


obstrukció (a lat. obstruo, 'elzár, megakaszt' szóból): (ország)gyűléseken a kisebbségben lévő pártok, csoportok törvényes eszköze a többségi akarat megakadályozására. - Parttalan szónoklatokkal, idézetek fölolvasásával, viták provokálásával a határozatok, javaslatok elfogadása a 'házszabályok' keretei között a végsőkig késleltethetők, ezért az ~ lehetőségeinek szűkítésére korlátozták a fölszólalások idejét. - Mo-on az ellenzék ~ja 1872-1912: gyakorta kormányzati válságot alakított ki. Tisza István gr. (1861-1918) a képviselőház elnökeként (1912. V. 22-1913. VI. 12.) a munkapárti többséggel a véderőtörvény megszavaztatása érdekében 1912. VI. 4: az ellenzéki képviselőknek nem adott szót, s a tiltakozó képviselőket rendőrökkel vezettette ki a képviselőházból (ennek következménye lett VI. 7: Kovács Gyula sikertelen merénylete Tisza ellen). 88

Gratz II:5. (~ az újoncjavaslatok ellen)