Magyar Katolikus Lexikon > O > Ostpolitik


Ostpolitik (ném. 'keleti politika'): a Vatikán kelet-európai politikája 1963-1990. - XXIII. János p. (ur. 1958-63) kezdeményezte a II. vatikáni zsinat idején. A Sztálin halálát követő években, Hruscsov és Kennedy idejében a világpol-ban bizonyos enyhülés következett be, így remélhető volt, hogy a kommunista országok egyházai számára →modus vivendit találhatnak. Az ~ főszereplője Agostino Casaroli (1914-98) volt, aki 1963-89: XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál alatt fejtette ki tevékenységét, 1979: bíb. államtitkár lett. - Az ~ azzal kezdődött, hogy XXIII. János p. Franz →König bécsi bíb-t 1963. IV: Bp-re küldte, hogy találkozzék Mindszenty József bíb-sal, aki az 1956-os forr. óta az USA követségén tartózkodott. Utána Prágába utazott, hogy találkozzék a háziőrizetben tartott →Beran érsekkel. V. 3: Casaroli, akkor az Egyh. Közügyek Tanácsának h. titkára, szintén Bp-re jött, 3 napig a magyar kormány vendége volt; találkozott Mindszenty bíb-sal és tárgyalt a kormány egyházügyi megbízottjával. Bp-ről Prágába utazott, hogy Beran érs. ügyéről tárgyaljon. Az ~ főszereplője gyakran hangsúlyozta (többek között A türelem vértanúsága c. posztumusz emlékirataiban), hogy az ~ot helyesen „lelkipásztori politikának” kellett volna nevezni: a cél az volt, hogy a komm. elnyomás alatt szenvedő egyházak „továbbélését” biztosítsák az illető kormányokkal folytatott tárgyalásokkal, pl. hogy főpásztorokat nevezhessenek ki a megüresedett ppi székekbe, v. „rendezzék” a koholt perekkel elítélt és bebörtönzött főpapok (1945: J. →Szlipij, 1946: A. →Stepinac, 1949: Mindszenty József és J. Beran) helyzetét. Casaroli hangoztatta, hogy nem került sor olyan kompromisszumokra, amelyek során feladták volna a hit igazságait v. az erkölcsi törvényeket; ugyanakkor - sok bíráló szerint - igenis engedményeket tettek a komm. hatóságoknak, akár a ppi kinevezésekben (ezt Casaroli is elismeri emlékirataiban, pl. a csehszl. kinevezéseknél), akár a bonyolult Mindszenty-ügyben. A magyar bíb. Emlékirataiban leírta szigorú bírálatát az ~ kompromisszumos módszeréről. Igaz, azt lehet mondani, hogy A. Casaroli egyszerűen engedelmeskedett XXIII. János és VI. Pál pápáknak. De az is igaz, hogy a pápákat Casaroli és „beosztott” diplomatái (pl. Poggi érs.) tájékoztatták, akik nem mindig ismerhették a valós helyzetet, ill. akiket félre is vezettek. II. János Pál p. félreállíthatta volna Casarolit, minthogy ő közelről ismerte a komm. „egyházpolitikát”, ehelyett bíb. államtitkárrá nevezte ki. Kétségkívül, a lengy. egyh. ügyeit ezentúl maga a pápa irányította, így a többi országok helyzete, az ott működő vatikáni küldöttek tevékenysége némileg homályban maradt, hiszen a lengyel pol. és egyh. helyzet került a lengy. pápa érdeklődésének homlokterébe. - Az ~ eredménye lett Mo-on 1964, Jugoszláviában 1966: részleges megállapodás, 1977: Kádár János látogatása VI. Pál p-nál, Lékai László bíb. →kis lépések politikája, és súlyos része volt a Mindszenty-kérdés. - Az 1989: bekövetkezett világpol. fordulat, a kommunizmus összeomlása hirtelen olyan változásokat hozott, amit az ~ 25 éve alatt nemcsak remélni, de még csak álmodni sem lehetett. Kétségkívül II. János Pál és Mihail Gorbacsov pol-jának is jelentős szerepe volt a fordulat meggyorsításában. 1990. II. 9: aláírták a Szentszék és Mo. közötti diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről szóló megállapodást, majd II. János Pál 1991-es mo-i látogatása (→pápalátogatás Magyarországon) megkoronázta (és egyben érvénytelenítette) az ~ reménykedő, de nem mindig igazolható erőfeszítéseit. Sz.F.

Mindszenty József: Emlékirataim. Bp., 1984. - Vigilia 1992. XI. és Távlatok 2000/3. (Szabó F.) - Stehle, A.: Geheimdiplomatie im Vatikan. H.n., 1993. - LThK 1993. XI:206. - Mészáros István: Mindszenty és az ~. Bp., 2001. - Casaroli, Agostino: A türelem vértanúsága. Uo., 2001. - Balogh Margit: Mindszenty József (bő bibliogr.) Uo., 2002.