🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > O > Olaf
következő 🡲

Olaf, Norvégiai, Szt (995-Stiklestad, 1030): vértanú. - Harald Graenske kiskirály fia. Mostohaapja, Sigurd Syr házában nőtt fel Ringerikében. Viking nevelést kapott, s részt vett több viking vállalkozásban a Keleti-tengeren, Holl. és Anglia ellen. Ethelred angol kir. szolgálatában erősen hatott rá a kereszténység. II. Richárd normandiai hg-nél 1014: Rouenban megkeresztelkedett. Legendája szerint egy látomás késztette hazatérésre és a trónralépésre. 1015 k. tért haza. 1016: Norvégia kir-a lett. Nagy erőkkel igyekezett előmozdítani a kerség terjedését. Törv-eivel megvetette a ker. jogrend alapjait, ppségeket alapított, fő tanácsosai a misszionáló pp-ök voltak. 1028: Kanut dán kir. támadásakor Oroszo-ba menekült. Útközben megtérítette Gotland szigetének lakóit. Egy újabb látomás ismét hazatérésre késztette. 1030. VII. 29: Stiklestadnál döntő csatát vesztett, maga is meghalt. - A drontheimi tp., melybe maradványait vitték, hamarosan nagy zarándokhely lett. Norvégián túl Svédo-ban, Dániában, Angliában és a Hanza-városokban tiszt. A reformáció után arany ereklyetartóját Dániába vitték és ~ földi maradványait megsemmisítették. Ü: júl. 10. - Ikgr. A késő kk-ban gyakran ábrázolták fegyveresen, köpenyben, koronával és jogarral. Attrib-ai: alabárd, csatabárd, kancsó, szörnyeteg, emberfejű sárkány (a lábánál a legyőzött eretnekség szimbóluma). - Életének legfontosabb forrásai a 12. sz. Passio Olavi és a 13. sz: Snorre Sturlason által írt Olaf sagája. **

Sachs 1980:271. - SzÉ 1988:362. - BS IX:1038.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.