Magyar Katolikus Lexikon > O > Octavius


Octavius: 250 előtt készült apologetikai könyv, →Minucius Felix munkája. - A dialógus formában írt ~ emléket állít a szerző 2 elhunyt barátjának, Caeciliusnak és ~nak. A dialógus láthatatlan, de igazi vitapartnere Cornelius Fronto (kb. 100-175), aki híres rétorként 150/160 között írta az első latin támadó iratot a ker-ek ellen. - Tartalom. Minuciushoz vendég érkezik Afrikából, régi barátja, ~. Szép idő lévén, meghívják pogány barátjukat, Caeciliust egy sétára Ostiába. Amint elhaladnak Szerapisz szobra előtt, Caecilius csókkal illeti az istenszobrot. ~ szemére veti babonás voltát, Caecilius pedig önmaga igazolására vádolni kezdi a ker-eket. Caecilius és ~ vitatkoznak, Minucius a döntőbíró. Caecilius szerint a ker-ek túlságosan tudatlanok ahhoz, hogy ismerhetnék azokat a dolgokat, melyeket vallanak. Hisznek a gondviselésben, holott a világmindenségben ennek semmi jele. Róma addig virágzott, amíg ősi isteneit tisztelte, a ker-ek is jobban tennék, ha nem gyaláznák őket, különben is egy keresztre feszített embert tisztelnek, féktelen orgiákban merülnek el. A ker-ek elzárkóznak, tudatlan, nyomorúságos népség (1-13. f.). - Minucius felszólítja és bátorítja ~t, hogy válaszoljon Caeciliusnak. ~ erre kifejti, hogy az értelem és a bölcsesség olyan természetes adottság, mely nem függ gazdagságtól, jóléttől, társad. helyzettől. Az okos emberek mindig rendet és értelmet láttak a világban, amely rend és értelem isteni irányítóra enged következtetni. Egy ilyen isteni irányító túl nagy ahhoz, hogy teljesen fel lehessen fogni, meg lehessen nevezni. A költők és bölcselők egyetértettek abban, ez az isteni lény az emberek atyja, s hogy e belátással szemben semmit nem jelentenek a mítoszok, a halott hősök istenként való fölmagasztalása. A pogányok istenei valójában nem mások, mint istenített emberek, akiknek képmását a nép imádja. A rómaiak hadi sikereiket nem vallásosságuknak köszönhették, hanem erőszakosságuknak. Jövendöléseik, jóslataik nem isteni, hanem démoni eredetűek, azoktól a démonoktól származtak, akik a ker-ek ellen tüzelik őket. Nem a ker-ek követnek el vérfertőzést ünnepeiken, hanem a pogányok. A fil-ok régóta vallották, hogy a világ elmúlik egyszer, s Isten, aki teremtette, ismét létrehozza. Föl fogja támasztani az embert is, büntetni v. jutalmazni fogja érdeme szerint. A ker-ek jelen szenvedése nem isteni büntetés, hanem fegyelmezés, melyet hősiesen viselnek. A ker-ek azért kerülik a pogány színházakat s tartózkodnak praktikáiktól, mert azok kegyetlenek és értelmetlenek (16-38. fej.). - Az ~ azzal végződik, hogy Caecilius elismeri, hogy vesztett, legyőzték a vitában, s elfogadja a ker. álláspontot (39-41. fej.). **

Vanyó 2000:381.