Magyar Katolikus Lexikon > N > nyárfa


nyárfa, Eufrátesz nyárfa (gör. apiszi, szükaminosz, lat. Populus euphratica): a fűzfafélék családjába tartozó kétlaki növény. - Ter 30,37: Jákob zöld ~-, mandula- és platánvesszőket vett (vö. 2Sám 5,23.24 [baka]; 1Krón 14,14.15 [baka]; Oz 4,13 [livneh]; 14,6 [levanon]). - Az egész Közel-Kelet folyóvölgyeinek jellegzetes, uralkodó fája. 15 m magasra is megnő, ágai szétállóak, törzse alacsony. A fiatal vesszők levelei szürkék, épszélűek, keskeny szálaslándzsásak, az idősebb ágak levelei tojásdad-elliptikusak, szabálytalan fogakkal és karéjokkal. Színük fénylő zöld, fonákuk fehéren gyapjas, megdörzsölve balzsamos illatúak. A ~ termős barkái piroslanak a bibéktől. Fiatal rügyeit mézgás buroklevelek borítják. Ritkás, hűs lombja miatt alacsony helyeken utcafának is ültették, amit később több ország megtiltott, hogy a gyökérzet rendkívül gyors és erőszakos növekedésétől megvédjék a vízvezetékeket és csatornákat. - Nagyobb ~knál pogány áldozatokat is bemutattak, ahol időnként a választott nép is részt vett (Oz 4,13). Héra szentélyének ~i az elmúlásra figyelmeztetnek. Drüopé nimfa Apolló erőszakossága nyomán változott ~vá. Leuké nimfa tiszt-ére Héraklész egy verejtékétől fehérré vált ~csemetét ültetett. Más mitológiai magyarázat szerint Héraklészt, miután ~ágakkal koronázta meg magát, az alvilágba vetették, ahol a levelek színe a füsttől elsötétedett, de fonákja fehér maradt. - Izrael számára a ~ a Jordán folyót jelképezi, melynek partjainál ütötték fel utolsó táborukat az Ígéret földjének elfoglalása előtt. Ezért viszik a nyár- és fűzágakat a →sátoros ünnepen (→lulab), és ezért számukra a ~ a vágyakozás és az erős hit jelképe. A gör-róm., majd a ker. kultúrkörben a halál és föltámadás szimbóluma. A ker. (közte a székely) hagyomány szerint levelének állandó remegését szégyene okozza, amiért engedte, hogy belőle készítsék Jézus keresztfáját. A Szt Család Egyiptomba menekülésekor az út menti fák mind meghajlással köszöntötték őket, csupán a ~ maradt büszkén egyenes. A kis Jézus szomorú pillantása azonban annyira megindította, hogy azóta minden kis fuvallatra megremeg a levele. A m. nép →eredetmagyarázata szerint nem fogadta ágai alá a menekülő Szent Családot, hanem lehajló ágait a magasba emelte, úgy maradt, s levelei azóta reszketnek (→nyírfa). A júdásfán kívül a füge és pisztácia mellett a ~ is egyike azoknak a vélt fáknak, amelyre az áruló Júdás felakaszthatta magát. - Rokon fajai. A fehér ~ a Szentföldön nem őshonos, de régóta elterjedt a folyóvölgyekben. Háromszög alakú levele karéjos-fogas szélű, a fonák erei bordásak; a fekete ~ az É-i területek vízpartjaira később bevándorolt faj. Levelei szívalakúak, csipkés szélűek, a virág murvái épszélűek; a rezgő ~ honosítását csak a kk. végén kezdték a Szentföldön, ezért a bibliai „susogó fák” között nem szerepelhet. A száraz klímát nehezen bírja. Kerek levelei karéjosak, fogas szélűek, a fonák erei nem kiemelkedők; a szíriai körte (héb. baka, a kat. fordításokban 'körtefa') a hűvösebb mediterrán hegyoldalak tölgyeseinek jellegzetes, aprótermésű, kistermetű, vad gyümölcsfája. Elterjedésének D-i határa 2000: a Golán-fennsík, de a bibliai időkben vsz. az egész területen honos volt. Az azonosítás azonban nyelvészetileg nem igazolható, ezért a klasszikus irod-ban nem található a bibliai fajok között. Ky.Z.

MNL III:333. - Kereszty 1998:371.