Magyar Katolikus Lexikon > N > normannok


normannok ('északi emberek'): Skandinávia germán eredetű lakói. - Nevüket északi hazájukról kapták, saját magukat vikingeknek ('harcosok') hívták. Kalandvágyuk és túlnépesedésük a 8-11. sz: kalózvállalkozásokra indította őket, ekkor még jobbára pogányok voltak. Behatoltak Ny-, D- és K-Eu-ba, a tengerről a folyókon fölhajóztak Eu. belsejébe, s jelentős városokat (York, Párizs, Hamburg) foglaltak el. A Szajna torkolatánál, majd Normandiában hazát alapítottak, ahol Rollo nevű vezérük 912: megkeresztelkedett, s a ~ összeolvadtak a fr-kkal. II. Vilmos, Normandia hg-e 1066: uralomra került Angliában is, ahol az angolszászokkal olvadtak össze. 874: Izlandot, 985: Grönlandot (Vörös Erik), 1003: É-Amerikát (Leif, Thorfinn, Karlsefni) gyarmatosították. A 9. sz. végén Oroszo-ba is eljutottak, Rurik nevű vezérük a szláv törzsek között magához ragadta az uralmat, s ezek is keresztények lettek. A fro-i ~ a 11. sz. elején a Földközi-tenger parti szt helyekre, főleg a Szentföldre zarándokolván elfoglalták D-Itáliát, ahol megvetették a kettős szicíliai kirság alapját, s élénk részt vettek a →keresztes hadjáratokban (Boemund, Tankréd). **

KL III:416. - LThK 1993. VII:910.