Magyar Katolikus Lexikon > N > nemzetségi monostor


nemzetségi monostor: egy →nemzetség által az összetartozás kifejezésére és a közös temetkezés céljára, főként a 11/12. sz. fordulójától alapított egyház, szerzetesházzal vagy anélkül. - Az első ~, a →zselicszentjakabi bencés apátság alapítását későbbi átiratban, de pontosan ismerjük. Ottó somogyi ispán, a Győr nemzetség őse a Kapos folyó mellett fekvő, romos tp-épületet 1061: megszerezte és I. Béla kir. (ur. 1060-63) engedélyével Szt Jakab tiszt-ére monostort alapított. 1068: szentelték a tp-át, melyen Salamon kir. (ur. 1063-74) jelen volt. - Ezután a ~ok sorban követték egymást. Egyszerre szolgáltak a nemzetség temetkezőhelyéül, a környék számára mintegy megjelenítették a család hatalmát, s biztosították az egybetartozás szellemét. Ezt az előző történész-nemzedékek által kialakított felfogást újabban néhány ponton megkérdőjelezik, de a végleges állásfoglalás a ~ok ügyében még várat magára. - A mo-i monasterium szó jelentése egy bizonyos építészeti jellegzetességeket (2 torony, 3-3 pillérrel 3 hajóra osztott belső tér) felmutató egyh-at is jelöl (lat. ecclesia per modum monasterii constructa, Werbőczy). Ennek felel meg a ném. Münster, a fr. moustier és az ang. monastery. Mivel a ~ általában csak haszonélvezeti joggal rendelkezett, a 14. sz: a nemzetségi szervezet felbomlásával fenntartási alap nélkül maradván, elnéptelenedett, pusztulásnak indult. Pusztult monostorokról már a kk-ban is beszéltek. A ~ prelátusa (→apát v. →prépost) általában nem rendelkezett a kir. prel-ok főpapi jelvényviselési jogával, és az egyhm. keretből sem emelkedett ki, mert közvetlen felügy-je a főesp. volt. A ~ok a →bencések, a →premontrei kanonokok v. az →ágostonrendi kanonokok kötelékébe tartoztak. M.L.