🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > nemzetségi kapitányok
következő 🡲

nemzetségi kapitányok, szálláskapitányok, kunkapitányok, 13. sz.–1876.: a királyi földön letelepített jászok és kunok önkormányzatú szállásterületének vezetői. – A letelepítettek – jogállásukban szabad hűbéres vitézek – a föld használatáért a kir-nak, mint hűbéruruknak, hűséggel és fegyveres katonai szolgálattal tartoztak. A honi társad-i fejlődés helyüket, a többi hűbéres vitéz – a nemes serviensek között –az egységes köznemesi osztályban jelölte ki. A ~ok (capitanei Cumanorum et Jazonum) saját nemzetiségi társadalmukban legfelsőbb nemesi osztályt alkották. Kialakulása a székely főemberekéhez hasonló. E kapitányok ősei a települési helyük „szállásuk” körzetében lakó összes kunoknak, jászoknak előljárói voltak. Ők maguk már birtokosai is a szállások művelés alá vett ter-ének és földesurai az e földön lakó, már földet művelő szegényebb kunoknak, jászoknak, s az oda telepített m. jobbágyoknak. A →székek (sedes) kapitányait a földbirtokos ~ s a földműves és pásztorkodó falusiak közösen választották, a székülő esküdteket részben, vagy – mint a kun Halas-széken – egészben a falusi kunok választották maguk közül. Hivataluk 1876: a közigazgatás átszervezésével a székek vm-be kebelezésével együtt megszünt. 88

Hóman–Szekfű II:286., III:450.