Magyar Katolikus Lexikon > N > nektár


nektár: 1. a görög mitológiában az istenek itala az Olümposzon; az ételek között az ambrózia a megfelelője. Borfajtának, máskor a lépből magától kicsurgó színméznek, ill. kivonatának gondolták. Sebeket gyógyító és halhatatlanná tévő erőt tulajdonítottak neki. Úgy vélték, az istenek csecsemői ~ral táplálkoznak. - 2. a botanikában a virágzó növényekben képződött édes folyadék. A →méz alapanyaga. **