Magyar Katolikus Lexikon > N > naptár


naptár: időszámítási rendszer; az →év beosztása valamely elv alapján, adott művelődési fokon. Nyomtatott változata a →kalendárium. - 1. Izr-ben a ~ a hold keringési idejéhez igazodott. Az év 12 (29 v. 30 napos) hónapból és 1 (bizonyos időközönként beiktatott) szökőhónapból állt. Ezen a holdéven kívül a napév sem lehetett Izr-ben ismeretlen (→hónap). Hénoch 72-82 és a Jub kifejezetten követeli a 12 hónapból álló ~t, ill. azt, hogy minden hónap 30 napból álljon, minden 3. hónapban egy szökőnappal megtoldva. Ennek az lett volna az előnye, hogy az év mindig ugyanazon a hétköznapon kezdődött volna (minden valószínűség szerint szerdán), s az ünnepek nemcsak egyazon ~i napra, hanem mindig a hét ugyanazon napjára estek volna. De a valóságban ez a ~ (mivel csak 364 napból állt, nem 365-ből) - idővel nem kis eltolódást okozott volna a természetes évszakokhoz képest. - Az →esszénusok ~a nem a Holdhoz igazodott, mint a jeruzsálemi tp-é, hanem a Nap járásához. Az volt az előnye, hogy a nagy ünnepek minden évben a hét azonos napjára estek. Ezzel is a szerintük törvénytelen papságtól különültek el. Az év kezdetének v. a tavaszi, v. az őszi napéjegyenlőséget tekintették, így az újév mindig Niszán ill. Tisri hónap első napjára esett. Tisri akkád megfelelője (a. m. 'kezdet') alapján, valamint abból az adott tényből, hogy a földművelők számára az ősz új szakaszt, új kezdetet jelentett, kézenfekvőnek látszik, hogy eredetileg az őszi napéjegyenlőségtől számították az új évet, legalábbis a földművelők; a tavaszi napéjegyenlőségtől vsz. a pásztorkodók kezdték el az új évet számítani. - A hold- ill. napév beosztása: →hónap. - Kappadókiában vsz. használtak olyan ~t is, mely az évet hét 50 napos részre osztotta, amihez még csatlakozott 2x 7 v. 8 nap. Ez a ~ a húsvét és pünkösd közötti 50 nap és a palesztinai fellahok ~ában található néhány emléknap alapján feltehetően Palesztinában sem lehetett ismeretlen. - A hónap kezdetét tapasztalati úton állapították meg, ezért attól függött, hogy látták-e az újhold sarlóját. A hírközlési lehetőségek nem voltak mindig megfelelők, így a későbbi időben előfordult, hogy a Jeruzsálemtől távol eső vidékeken óvatosságból újra megülték az újhold napját. Vsz., hogy eredetileg az →újhold napjait mind ünnepnek tekintették, melyen tilos volt bármiféle munkát végezni (vö. Ám 8,5, továbbá: 2Kir 4,23; Iz 1,13; Ez 46,3: az újhold napja és a szombat együtt szerepel), mégis a Lev 23,23 és a Szám 29,1-6 csak a 7. hónapban kívánja meg újhold napján a teljes nyugalmat. Ez kapcsolatba hozható azzal, hogy ez az újhold napja sokáig az új év kezdetét is jelentette, és különleges jellegét még azután is megőrizte, hogy a hónapokat Niszántól kezdték számolni (→évkezdet). Az újhold napjain a szokásos napi áldozatokon kívül Izr. fiai még külön áldozatokat is bemutattak (28,11-15;. 1Krón 23,30; 2Krón 2,3; 8,13; 31,3; Ezd 3,5; Neh 10,34) és az ezüstkürtöket fújták meg (Szám 10,2.10). Ezeket a napokat ünnepi öröm (Oz 2,13), ünnepi lakoma (1Sám 20,5.24) és vallási összejövetelek (Iz 1,13; 66,23; Ez 46,1.3) jellemezték. - Nem lehetetlen, hogy a hétnapos hét eredetét a holdszakok váltakozásában kell keresnünk: újhold napja után minden 7. nap (a szabbat, 'szombat' és a sibat, 'hét' között nem lehetetlen az etimológiai összefüggés!) megfelelt a hold egy bizonyos alakjának, és ezért megszentelt jelleget ölthetett. Mivel egy holdciklus nem 28, hanem 29 és 1/2 napot tesz ki, minden hétnek hosszabbnak kellett lennie 7 napnál. Kimutatható, hogy Izr-ben már nagyon korán szigorúan 7 napból álltak a hetek, így a szombat független volt az újhold napjától. Ennek következtében - azzal párhuzamosan, hogy a szombat jelentősége fokozódott - az újhold napjai vesztettek fontosságukból. A 7. napon (→szombat) kívül a hét többi napjának nem volt külön neve. Az újhold napjain és a szombatokon kívül még más →ünnepek is szerepeltek az izr. ~ban, és számuk a tört. folyamán jelentősen nőtt. - Az időszámítás segédeszközeként csak korlátozott mértékben volt ismeretes a ~ Izr-ben. A hónap napjainak számlálására olykor külön e célra szolgáló eszközt használtak (amint ezt az el Faréban és ed Auverben felszínre került leletek tanúsítják): egy 30 lyukkal ellátott táblát. Ezekbe a lyukakba beleszúrtak egy botocskát és ezt minden nap továbbvitték a következőbe (Kr. e. 10-7. sz.). Az ún. gézeri naptár egy 11 x 7 cm nagyságú mészkő táblácska, melyen 7 sor régies írás látható, vsz. a Kr. e. 10. sz-ból (W. F. Albright, S. Moscati); R. A. Macalister találta Gézerben (1908). 12 hónapot sorol fel, közülük 8-at párosával, és arra utal, hogy ezekben a mezőkön milyen munkákat kell elvégezni (vetés, aratás). Egy négyszögletű lyukacskából, mely alapján feltehető, hogy fel lehetett akasztani, arra következtettek, hogy ~ volt. Mivel az év hónapjait nem sorakoztatja fel pontos sorrendben, hanem csak azokat a palesztinai parasztság körében ismert paraszti teendőket veszi sorra, melyeket az év folyamán el kellett végezni, nem tekinthető a szó szoros értelmében véve ~nak. Annak alapján, hogy a rajta található írás gyakorlatlan kézre vall, sok szakember isk. gyakorló táblának véli, melyen a tanuló a betűvetésen kívül az év folyamán esedékes mezőgazd. munkák menetét is gyakorolta ill. elsajátította. →mezopotámiai naptár -

2. Az Egyház ~a. Már az ókorban tudták, hogy 235 →holdhónap kevéssel több, mint 19 →napév, vagyis a holdfázisok 19 évenként az évnek ugyanazon a napján megismétlődnek. Ezt a 19 éves összefüggést, bár már a régi Babilonban is ismerték, a görög Meton csillagász (Kr. e. 5. sz.) nevéhez fűzik, és Meton-ciklusnak nevezik. A ciklus lényeges elemei: az aranyszám megmutatja, hogy egy adott év a 19 éves ciklusnak hányadik éve; az epakta (hozzáadott nap): megmutatja, hogy hány nap hiányzik még a 12 holdhónaphoz a napév végéig, másképpen a Hold „kora” egy adott év első napján. Értéke legfeljebb 30 lehet. - A vasárnapi betű: január elsejével kezdve megbetűzhetjük a hét napjait ciklikusan az abc sorrendjében, A-tól G-ig. Ilyen módon a hét azonos napjai egy adott évben mindig ugyanazt a betűjelet kapják. A vasárnap jele a vasárnapi betű. A közönséges év (nem szökőév) 52 hét + 1 napból áll, tehát az év első és utolsó napja ugyanazt a betűjelet viseli. Vagyis a következő évben a vasárnapi betű eggyel ugrik, „hátrál”. Szökőévekben ez a változás 2 betűnyi lenne. Ennek elkerülésére a szökőévek 2 vasárnapi betűt kapnak, az egyik betű február 23. előtt, a másik 24. után érvényes, 23. és 24. ugyanazt a betűjelet kapja. A vasárnapi betűk sorrendje 4  7 = 28 évenként pontosan ismétlődik. Ez a ciklus a napkör. Egy Meton-ciklus első évében jan. 1-jén éppen újhold van, tehát az aranyszám és az epakta értéke egyaránt 1. Időszámításunkban (akár a julianusi, akár a Gergely-naptár szerint) Kr. e. 1: január elsején újholddal kezdődött az év, ez tehát egy Meton-ciklus első éve. **-P.B.K.

Knauz Nándor: Kortan. Bp., 1876. - BL:1308. - Kirschbaum II:482. - Kroll 1993:220.