Magyar Katolikus Lexikon > N > nagyszeminárium


nagyszeminárium (lat. seminarium maius): felsőfokú oktatási és nevelési intézmény, mely a papságra készülőket képzi hivatásukra; a papnevelés kötelező színhelye (vö. 234.k. 2.§, 254.k. 2.§). Az általános szóhasználatban szeminárium. - Minden egyes egyhm-ben, ahol ez lehetséges és hasznos, külön ~ot kell tartani. Ahol viszont ez akadályba ütközik, onnan a papnövendékeket más ~ba kell küldeni, v. egyházmegyeközi ~ot kell létesíteni (237.k. 1.§). Eszerint létesítésük és kormányzatuk szempontjából a ~ok lehetnek egyházmegyeiek v. egyházmegyeköziek. - 1. Az egyhm. ~ alapítása és felsőbb vezetése a mpp-re, az egyházmegyeközi ~é, miután az Ap. Sztszék az alapításhoz és a leendő ~ szabályzatához előzetes jóváhagyását adta, az érintett pp-ökre tartozik. Ha az egyházmegyeközi ~ egy →püspöki konferencia egész területe számára létesült, az „érintett püspökök” teendői magára a konf-ra hárulnak (237.k. 2.§, 259.k. 1.§). A ~ok felügyelete mind a képzés, mind a növendékek hivatásbeli, személyes, vallási előmenetele szempontjából ugyancsak a mpp. ill. az érintett pp-ök feladata (259.k. 2.§). - A ~ önállósága elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az Egyh-ban magánál a jognál fogva jogi személyiséggel rendelkezik (238.k. 1.§). A ~ot minden jogügyletben a rektor képviseli, hacsak az illetékes hatóság másként nem intézkedik (238.k. 2.§). A ~ önállóságának másik megnyilvánulása, hogy ki van véve a pléb. fennhatóság alól. A helyi plnos a ~ vonatkozásában nem rendelkezik a sajátos plnosi jogokkal, hanem ezeket a ~ rektora v. annak megbízottja gyakorolja. Kivételt jelent a gyóntatás, mert a rektort a növendékek gyóntatásától a jog tiltja (985.k.), hacsak az egyes esetekben önként nem kérik (262.k.). Ám a rektort nem terhelik a sajátos plnosi kötelességek, így a népért való sztmise felajánlása, az anyakönyvek vezetése, s nem vonatkoznak rá a plnosok elmozdításával kapcsolatos szabályok sem. A ~ rektora egyben a ~hoz tartozó tp. igazgatója is, hacsak a mpp. másként nem rendelkezik (557.k. 3.§). - 2. A ~ anyagi fenntartása a mpp., v. egyhmközi ~ esetében az érintett pp-ök feladata (263.k.). Ez utóbbiak a terhek megosztását közös megállapodással rögzítik. A szükségletek fedezésére az alkalmanként elrendelt egyhm., v. országos gyűjtéseken (1266.k.) kívül a pp. egyhm. adót is vethet ki, melyet minden olyan egyh. jogi személy köteles megfizetni, melynek székhelye az egyhm-ben van, kivéve ha az maga is pusztán adományokból él, v. az Egyh. közérdekét szolgáló tanulói v. tanári testület működik benne (264.k.). Ez a kötelesség még a magánjellegű egyh. jogi személyekre is vonatkozik. - 3. A ~ nevelői (elöljárói) és oktatói (tanári) testülete mindazokból áll, akik a papnövendékek egységes képzési programjába illeszkedve saját nevelői szerepet töltenek be. Lelkületükben és tevékenységükben igazi közösséget kell kialakítaniuk, egymás között s a növendékekkel együtt olyan családdá kell válniuk, mely megfelel Krisztus szándékának, aki azért imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek (Jn 17,11), és „amely növeli a rájuk bízottakban hivatásuk örömét” (OT 5). A ~ nevelői testületének tagjai a jog szerint a →rektor és a →lelkiigazgató. Egyéb elöljárók a →prefektus, a →vicerektor, a →gondnok. Tanárai →teológiai tanárok. -

4. A ~i képzés ideje. A papképzésnek a ~ban kell történnie. A papságra készülő ifjakat a megfelelő lelkiség kialakítására és feladataikra ~ban kell képezni, képzésük egész ideje alatt (vö. 250.k.), v. ha a körülmények a mpp. megítélése szerint indokolják, legalább 4 éven át (235.k. 1.§). A ~i bennlakás (tartózkodás) vonatkozásában a 235.k. 2.§ azt írja elő, hogy akik törvényesen a ~on kívül tartózkodnak, azokat a mpp. bízza lelkiismeretes és alkalmas papra. Ez a pap köteles ügyelni arra, hogy mind a lelkiélet, mind a fegyelem terén gondos képzést kapjanak. A 325.k. 1.§-a annyiban eltér a CIC 1917:972.k. szövegétől, hogy a ~i nevelést szó szerint csak az ifjak számára írja elő. Ebből a szerzők arra következtetnek, hogy az érettebb korú hivatások képzésére a pp. esetleg más megoldást rendszeresíthet. - 5. A lelki képzés. A ~okban a növendékek lelki és tanulmányi képzését harmonikusan össze kell hangolni. A komplex felkészítésnek arra kell irányulnia, hogy a növendékek a kellő emberi érettséggel együtt az evang. szellemét is elsajátítsák, és Krisztussal szoros barátságba kerüljenek (244.k., vö. OT 8). A felkészítés nem lehet sematikus, meg kell felelnie a növendékek egyéni alkatának (244.k.). A papnövendékek lelki nevelésének célkitűzései a zsin. tanítása alapján a lelkipásztori szolgálatra való felkészítés, a missziós lelkület kialakítása, az egyéni megszentelődésnek a szeretettel végzett szolgálatban való megvalósítása, azoknak az erényeknek a kiművelése, melyeket az emberi közösségben a legtöbbre becsülnek (pl. jószívűség, őszinteség, állhatatosság, érzék az igazságosság iránt, udvariasság - PO 3), az emberi és termfölötti értékek megfelelő összhangjának elérése (245.k. 1.§; OT 8-12). Ebben a lelki képzésben sajátos hangsúly kerül az Egyh-hoz való viszonyra is: a Krisztus Egyháza iránti szeretet, a pápához és a saját pp-höz való hűséges ragaszkodás, a testvérekkel való együttműködés igen fontos elérendő célok. A ~i élet és a többiekkel kialakított barátság a papnövendéket fel kell hogy készítse a testvéri egységre annak az egyhm-nek a papságával, amelynek szolgálatában majd dolgozni fog (245.k. 2.§). - A lit., szentségi és imaélet terén a CIC az alábbi követelményeket fogalmazza meg: a) Az Euch. napi ünneplése kell hogy legyen az egész ~i élet központja (246.k. 1.§). b) Meg kell tanítani a növendékeket a zsolozsma végzésére (246.k. 2.§). c) Serkenteni kell a Mária-tiszteletet (a rózsafüzér révén is), továbbá az elmélkedést és más vallásos gyakorlatokat (246.k. 3.§). d) Rá kell nevelni a növendékeket a gyakori gyónásra, s ajánlatos, hogy kinek-kinek legyen szabadon választott lelkivezetője (246.k. 4.§). e) A növendékeknek évente lelkigyakorlaton kell részt venniük (246.k. 5.§). Mindezeknek a konkrét lelki programoknak nem csupán a formális elvégzése szükséges, hanem maga a Codex is mintegy előírja, hogy a nevelés során ezeket valódi belső szükségletté, erőforrássá tegyék, mélyebb értelmüket megértessék és megéreztessék (vö. 246.k.). A lelki képzés különleges szempontja a cölibátusra való fölkészítés, mely el kell hogy vezesse a növendéket a papi nőtlenségnek mint Isten különleges ajándékának a megbecsülésére (247.k. 1.§). -

6. A növendékek fölvétele és elbocsátása. A ~ba csak olyanokat szabad fölvenni, akik alkalmasnak tűnnek arra, hogy véglegesen a szt szolgálatra szenteljék magukat. A felvételről a mpp. dönt a jelentkezők emberi, erkölcsi, lelki, értelmi adottságai, testi és pszichés egészsége, továbbá szándékuk helyessége alapján (241.k. 1.§). A fölvételhez szükséges helyes szándék azt tartalmazza, hogy a jelentkező szabad elhatározásból vállalkozik a papi szolgálatra (OP 6). Magához a szenteléshez már gazdagabb tartalmú szándék a követelmény (vö. PO 3, OT 11). Ezt azonban épp a ~i képzés során kell kifejleszteni. - A fölvételhez szükséges okmányok a keresztelési és a bérmálási igazolás, valamint esetleg más olyan igazolások, amelyeket a papnevelési szabályzat megkövetel (241.k. 2.§). Mo-on a fölvétel tanulmányi alapföltétele az érettségi (következésképp ezt is igazolni kell). Az ordinárius pedig előzetes információt kér a jelöltről plnosától v. olyan paptól, aki ismeri őt. Ezt az információt is a fölvételhez szükséges okmányok között szokás számon tartani. A CIC nem tekinti fölvételi követelménynek a törvényes származást, hiszen a törvényes származás hiánya már nem is szentelési akadály (vö. 1041-1042.k.; 1040.k.). - A más ~ból v. szerzetes intézményből elbocsátottak fölvételéhez az illető intézet vez-jének igazolása is szükséges, főként arról, hogy mi volt az illető elbocsátásának v. távozásának oka (241.k. 3.§). Megjegyzendő, hogy ezt az okmányt a törv. szövege szerint csak az elbocsátottaktól kötelező megkérni, ám - úgy tűnik - célszerű ennek kikérése akkor is, ha valaki önkéntesen távozott. - A ~ból való elbocsátásról már a zsin. megjegyzi, hogy e téren akkor is „mindig erős lélekkel kell eljárni, ... ha fájó is a paphiány” (OT 6). Az elbocsátásnak két oka lehet: a papságra alkalmatlanná tevő fogyatékosság, v. a hivatás el nem vállalása. Ez utóbbit olyan kihágások tanúsítják, melyek azt bizonyítják, hogy a jelölt nem hajlandó azonosulni hivatása követelményeivel. E.P.

Erdő 2003:229.