négy elem: a →levegő, a →tűz, a →föld és a →víz. - Empedoklész (Kr. e. 490 k.-430.) gör. fil. szerint a ~ a „dolgok gyökere”, mindegyiket egy-egy istennel hozta kapcsolatba. - →Arisztotelész szerint a ~ a világegyetem legegyszerűbb létformái, mindegyik az ősanyagból (→materia prima) s a megfelelő elemi →formából áll. Az elemek közt súly és minőség tekintetében különbség van: a tűz meleg és száraz, a levegő meleg és nedves, a víz hideg és nedves, a föld hideg és száraz. A minőségi ellentétek következtében áll elő a vegyülés, mely egymástól távol álló elemek közt, közbeeső alakulatok útján megy végbe. Mindegyik elemnek megvan a maga természetes helye, melyet elérni törekszik. A föld természetes helye a Föld központja, a vízé a Föld felszíne, a levegőé a Föld és a Hold közti terület, a tűzé a külső tűzkör. Ez magyarázza meg a testek szabad esését, a víz elterülését a Földön, a tűz felfelé törekvését. A ~ből alakulnak ki a testek. - →Hippokratész a ~re alapozta gyógyításait. Az óker. kor filozófusai vallották, hogy az emberben az egész világ tükröződik (→makrokozmosz és mikrokozmosz). Az elemeket a világmindenség s az erkölcs köréből vett további 4 csop-tal kapcsolták egybe, a kk-ban e rendszert teol. szempontokkal is kiegészítették. A ~hez tartoztak az É-i, K-i, D-i, Ny-i →szél, az →évszakok, a →négy paradicsomi folyó, az →evangélisták, a →sarkalatos erények, a →négy vérmérséklet. A reneszánsz óta a ~ ábrázolása mitológiai motívumokkal a kvtártermek díszítésének része. - Ikgr. Ábrázolásokon a ~nek sajátos színei és jelképei vannak: A föld színe a fehér, jelképe szoptató anya, →elefánt és rög. A víz színe a bíbor, jelképe a hal v. hullám. A levegő színe a kék (jácint), jelképe ált. felhő, madarak v. sas. A tűz színe a karmazsin, jelképe a szalamandra, a sárkány és a láng. A →szegedi dóm homlokzatán az elefánt a föld, sas a levegő, főnix a tűz; a szirén a víz jele.  - A jeruzsálemi tp. függönyét a ~ színeire festett fonalból szőtték, s a világegyetemet jelképezte. E színek jelképes értelmét Philótól ill. Josephus Flaviustól Szt Jeromos és Aquinói Szt Tamás is átvette. **

Kecskés 1943:134. - Kirschbaum I:600. - KML 1986:241.