Magyar Katolikus Lexikon > N > nárdusz


nárdusz, valódi nárdus (gör. nardosz, lat. Nardostachys grandiflora): a macskagyökérfélék családjába tartozó növény. - Mk 14,3: alabástromedényben valódi, drága nárdusolajat hozott (vö. Én 1,12; 4,13; Jn 12,13). - A Himalája 4000 m magas hegyi legelőin őshonos, évelő, 40 cm-nél nem magasabb, vastag gyöktörzsében tárolja tápanyagait. Föld feletti rövid, barnaszőrös hajtásainak végén erednek háromerű szálaslándzsás levelei. Közülük emelkedik ki a virágtartó szár, amelynek végén gömbszerű fejbe csoportosulnak fakólila virágai. Aromás illatáról és mereven felálló szárán hozott, éréskor lecsüngő fejecske-virágzatáról kapta tud-os nevét. Helyi elnevezését utánzó szinonim nevének fordítása a lat. spica nardi, amelyből az ang. spikenard is származik. - A különleges illatú, igen drága ~olajat a növény lombfakadás előtt szedett, megszárított gyöktörzséből és szárából készítik. Palesztinába Indiából hozták be a →fahéjjal és a →kassziával együtt. Zárt alabástromedényekben forgalmazták, amelyek nyakát használat előtt letörték, ahogy Mária Magdolna is tette, mielőtt Jézus lábát megkente vele (Mk 14,4). A közel-keleti népek és a rómaiak a templomi szert-okon és temetéseken egyaránt a „legdrágább” felajánlásának jelképes aktusaként öntöttek belőle az áldozati füstölőbe. - Rokon fajai: a nárdusfű, citronella, citromcirok, illatos olaj készítésére használt fű, a Szentírás 'illatos nád' megnevezéssel különíti el, néha a ~szal együtt említve (Én 4,14); az eu. savanyú lápréteken tömegesen élő, rövid, merevszárú szőrfű, mely a Szentföldön nem él. Ky.Z.

BL:1311. - Kereszty 1998:312.