Magyar Katolikus Lexikon > N > Nyilas


nyilas (lat. Sagittarius): íjjal fölfegyverzett katona vagy vadász. - 1. csillagkép az állatövben a Skorpió és a Bak között, a nyilazó Khiron kentaur. - 2. a Zsolt 37,14 alapján az embert üldöző gonosz ember és ördög megszemélyesítője. Ábrázolásokon ember- v. szörnyformájú, és célozhat angyalra, szentre, madárra, szőlőtőre, szarvasra v. egy másik démonra (Psalterium, Utrecht, 870 k.). **

Petz I/1:509. (s.v. csillagzatok) - Sachs 1980:79.

Nyilas Mihály (Solymos, Heves és Külső-Szolnok vm., 1828. szept. 8.-Kenderes, 1889. okt. 27.): plébános. - 1848: Egerben papnövendékként társaival együtt beállt honvédnek. 1849. VIII: visszatért a papnevelőbe, 1854: pappá szent. 1863: Jászberényben kp., 1870: Kenderesen (Jász-Nagykun-Szolnok vm.) plnos. - M: Oktató ima- és énekkv a ker. kat. nép ájtatos használatára. Pest, 1863. 88

M. Sion 1888:779. - Koncz 1892:185. - Szinnyei IX:1169.