Magyar Katolikus Lexikon > N > Nagymihályi


Nagymihályi Antal (†1434. nov. 28. előtt): horvát-dalmát bán. - Kaplony nb. Gergely fia, Ung vm. családból származott, Csáki Miklós temesi ispán 1399 k. a Délvidékre vitte. Ott →Ozorai Pipo szolgálatában a bosnyákokkal és a törökkel hadakozott, majd Ozoraival és →Stiborici Stibor vajdával részt vett az É-itáliai hadjáratban. 1410. IV. 29: udvari ifjú, Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) kíséretének tagjaként 1417. X. 16-1433. VI. 8: auránai perjel, feledata vsz. Dalmácia védelme Velence ellen. Lemondása után saját költségén 225 lándzsa erejű sereg élén népes haderővel Dán havasalföldi vajdát segítette vissza hatalmába, akit tör. segítséggel Praznaglava Radul ismételten elűzött. 1419-26: dalmát-horvát bán. T.E.

Mályusz 1984:333. - Engel II:173.

Nagymihályi Géza (Bp., 1942. ápr. 3.-): g.k. lelkész, teológiai tanár. - 1960-65: Nyíregyházán G.k. Hittud. Főisk-t, 1977-81: az ELTE-n műv-tört. szakot végzett, 1984: drált. 1965: Máriapócson, 1969: Sajópetrin, 1988: Hajdúböszörményben g.k. lelkész, egyidejűleg 1981-től teol. tanár és a G.k. Egyhműv. Gyűjt. ig-ja. 88