🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > Nagyenyed
következő 🡲

Nagyenyed, Strassburg, Egidiopolis, v. Alsó-Fehér vm. (Aiud, Ro.): 1. plébánia a v. erdélyi egyhm. hegyaljai főesp. ker-ében. - 1240: már létezett. 1293: Enud. Lakói 1556: ref-ok lettek. 1727: alapították újra. Mai Árpádházi Szt Erzsébet-tp-át 1727: építették. Anyakönyvei 1728-tól. Anyanyelve 1880: m. - Filiái 1917: Asszonynépe, Csákó, Csombord, Enyedszentkirály, Felenyed, Fugad, Háporton, Ispánlaka, Kisakna, Kisapahida, Kisgyógypatak, Lőrincréve, Magyarbagó, Magyarbece, Magyarlapád, Magyarsolymos, Marosgombás, Meggykerés, Miriszló, Muzsnaháza, Nyírmező, Oláhlapád, Oláhrákos, Szabaderdő, Tompaháza, Úrháza, Vadverem. - Plnosa 1332: Stephanus; 1428: János knk-vikárius, 1436: Székely Benedek knk.; 1506: Lukács Gergely; 1727-től minoriták: Jánosi Mór, 1729: Lenkes Péter, 1729: Bodó Miklós, 1732: Dudás Ince, 1734: Frenk Vazul, 1735: Biró Gáspár, 1736: Győrfi Orbán, 1737: Gálfi Péter, 1744: Bodó Miklós, 1751: Pál Pongrác, 1761: Sándor János, 1775: Braun Bernát, 1777: Donáth Antal, 1778: Kozma Ireneusz, 1795: Mihályfi Tóbiás, 1816: Sztankay Linusz, 1825: Simola András, 1829: Körösi Ferenc, 1831: Holló Béla, 1846: Viskóczy Henrik, 1856: Vlahovics Mátyás, 1857: Viszkocsy Antal, 1859: Sujánszky Euszták, 1860: Markolt Domokos, 1862: Viskóczy Henrik, 1868: Bolits Imre, 1876: Gera Miklós, 1878: Sütő Liborius, 1880: Orbán Jácint, 1881: Jávorszky Máté, 1883: Dávid Pál, 1889: Deli Ödön, 1907: Rada György Elek, 1920: Révai Kelemen, 1924: Máhig Berárd, 1925: Lakatos Ottó, 1927: Révai Kelemen, 1935: Huszár Jusztin, 1942: Kulcsár Mihály, 1955: Várhelyi Jeromos, 1978: Kókai József; egyházmegyések: 1986: Potyó Ferenc, 1986: Szirmai Béla, 1987: Papp László. - Lakói 1910: 1625 r.k., 14.831 g.k., össz. 27.982 (filiákkal). - 1848 végén ~ fegyverfogható magyarjai honvédként v. nemzetőrként a városon kívül szolgáltak. 1849. I. 8: Sever Axente móc (oláh) csapatai, 15 ezer fő benyomult ~be, s a város peremén fölgyújtották a kirabolt házakat. Az utcára kifutó m-okat korra, nemre tekintet nélkül gyilkolták. A minorita zárdába menekült több száz magyart is egy kivételével agyonverték. Az erdőkbe menekült kb. ezer emberrel az éjszakai -22 Cº hideg és az éhség végzett. Kb. száz főt (korra és nemre való tekintet nélkül) kínzásokkal, lassan öltek meg. - ~ elpusztítását Szilágyi Farkas szerint Puchner cs. altábornagy kezdeményezte v. engedélyezte Axentének, mivel az a honvédség támaszpontja lett volna, ha Gyulafehérvárt megostromolják (Axente utóbb Simon Balinttal együtt megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét). Az Erdélyi Hegyalja m. lakosságának 1848/49-es vérvesztesége kb. 5 ezer lélek (kb. annyi, mint a bácskai m-oké), anyagi kára kb. 10 millió forint. Viskóczy Henrik OFMConv 2 támadásukat többszöri sebesüléssel túlélte, naplójában megírta a rémnapok tört-ét. -

2. Szt Erzsébet minorita rezidencia. A minoritákat 1727: Antalfi János pp. telepítette le a városban. Tp-ot és székházat építettek. 1849: a szabharcban minden elpusztult. 1853: építették újjá. 1920: Ro-hoz került. **-Sz.B.-88

Kemény 1863:124. - Szeremlei I:272. - MMRN 1883:25; 1888:30. - Szilágyi Farkas: Alsó-Fehér m. 1848-49-ben. Nagyenyed, 1898. - Kacziány 1906:37. - Gerecze II:105. - Schem. Trans. 1913:39. - Szabó 1921:241. - Levtári Közlem. 1923. (Gyalókay Jenő: Br. Puchner Antal altábornagy jelentése az erdélyi állapotokról [1848. XI. 1.]) - Györffy II:125. - Hetényi Varga II:521. - Léstyán 2000. II:114.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.