Nagy-Lengyelország (lengy. Wielkopolska, lat. Polonia Major): történelmi terület a középkori Lengyel Királyságban. - A Warta folyó alsó-középső szakaszának vidéke. A 13. sz: É-on a ném. birod-dal országhatárként Ny- és K-Pomeránia, K-en belső határként Kujávia, a Gniezno-Kalisz, az Opolei (oppelni) részfejedelemség, DK-en Kis-Lengyelo., D-en a boroszlói (wroclawi), D-en és Ny-on a glogówi (glogaui) részfejedelemség, ÉNy-on a ném. birod. határolta. Ide számították időnként Kujáviát, Mazóviát és Pomorszkot (a →Német Lovagrendtől visszafoglalt ter-et). A 20. sz: a poznani, kaliszi, szieradzi, lencsicai és ravai vajdaságok. Nevében a „nagy” jelző nem területi, hanem „ó-, ősi” értelmű. Lengyo. fölosztásakor ~ ter-e lett Porosz-Lengyo. 88

Perényi 1962:27. - Maly atlas historyczny. Warszawa, 1974:8.