Magyar Katolikus Lexikon > N > Nílus


Nílus (gör. Neilosz): a világ egyik leghosszabb folyója (6497 km). - A Szentírásban elsősorban a Kiv-ben és a próf-knál szerepel (Egyiptom megszemélyesítéseként). Egyiptomi neve nem földr. név, ezért a LXX és a Vg jogosan fordítja a gör. potamosz ill. a lat. fluvius ('a folyó') szóval. - A Viktória-tóba torkolló Kagera egyik mellékfolyóját, a Njavarongót tekintik forrásának. Egyiptom határain túl más neveken ismeretes. Beleömlik a Bahr al-Ghaszal, a Bahr esz-Szeraf, a Szobat, a Kék-Nílus és az Atbara. Egyiptomban a folyó völgye 5-25 km széles; az árterület szélessége 460-900 m közt váltakozik. Vize és a sivatagot termékennyé tevő iszapja →Egyiptom alapvető létfeltételét jelenti. Miután máj. végén Asszuánnál és jún. közepén Kairónál eléri a legalacsonyabb vízállást, megkezdődnek a rendszeres áradások. Amikor a víz emelkedni kezd, különféle növényi maradványoktól zöldes színű (zöld Nílus) és egészségtelen; kb. egy hónappal később a Kék-Nílusból nagy mennyiségű víz érkezik, ez okozza az áradást, és Abesszínia vastartalmú talajából vörösessárga agyagot hoz magával. A vízállás Asszuánban szept. elején, Kairóban okt. elején a legmagasabb. A ~ minden másnál jobban hatott az egyiptomiak életére és kultúrájára. Nemcsak vízi útként jelentős, hanem a népélelmezés szempontjából is. Az egyiptomiak mindig tudatában voltak annak, hogy a ~ élteti őket, ennek ellenére soha nem volt kultusza, legföljebb „alacsonyabb rangú” istenként tisztelték és ünnepelték, anélkül, hogy oltárt emeltek volna neki. Az áradást egészen a róm. korig nagy népünnepéllyel üdvözölték, ezt az ünnepet - módosítva - a ker-ek is átvették. R.É.

BL:1330.

Nílus, Neilosz, Rossanói, Szt, ifjabb, OSBM (Rossano, Calabria, Bizánci Birod., 905 k.-Szt Ágota-kolostor, Frascati mellett, 1005. dec. 29.): apát, a görög szerzetesség apostola Itáliában. - Árván nőtt fel, de kiváló képzést kapott. Feleségének és lányának hirtelen halála és saját felépülése egy súlyos betegsége után megtérésre késztették, s Mercurion közelében belépett a r-be, majd remeteségbe vonult. 950 k. a szaracénok elől Sant'Adrianóba menekült, ahol kolostora felvirágzott. ~ volt az apát, e címet azonban nem fogadta el. A rossanói ppséget is elutasította. 980 k. megjósolta a szaracénok Calabria elleni támadását, ami 987: bekövetkezett. Montecassino környékére menekültek, Vallelucében megkapták a Szt Mihály priorátust. A latin szerz-ekkel Aligernus apát (†986) idején fennálló jó viszony utóda, Manso laza fegyelmű kormányzása alatt megromlott, ezért ~ társaival 994 k. Serperibe költözött, ahol 1000 k. fogadta III. Ottó cs-t (ur. 983-1002), akire mélységesen hatott ~ és társai egyszerű élete. Bár ~ V. Gergely p-t támogatta XVI. János ellenp-val szemben, amikor az ellenp-t megvakították és megkínozták, ~ közbenjárt érte mind a pápánál, mind a császárnál. 1004: Tusculum grófja, Gergely ktort építtetett ~nak és társainak a birtokán, mely ma az itáliai görög szerzetesség közp-ja. Bár ~ nem érte meg a munka befejezését, mégis →Grottaferrata első apátjaként tartják számon. Himnuszköltőként is ismert. - Ü: szept. 26. **

SzÉ 1988:508. (910 k.-1004. szept. 26.) - NCE X:470. - BS IX:995.

Nílus, Sínai, Szt (Anküra?-Anküra, 430 k.): apát, aszketikus író. - Előkelő származású, Aranyszájú Szt János tanítványa. Konstantinápoly városparancsnoka volt. Legendája szerint 400 k. fiával, Theodulosszal a Sínai-fszg-en szerzetbe lépett. A barbárok által elrabolt fiát Eleusza pp-e kiváltotta, ~sal együtt pappá szent. és visszaküldte a Sínaira, ahol ~ kitűnő lelkivezető lett. Számos levele és értekezése fennmaradt. - Ü: nov. 12. **

Schütz IV:195. - NCE X:470. - BS IX:1008.