Magyar Katolikus Lexikon > N > Németország


Németország: I. 962-1806: →német-római birodalom. - II. 1806-13: →Rajnai Szövetség. - III. 1815-66: →Német Szövetség. - IV. 1871-1945: →Német Birodalom. - V. 1945-90: a megosztott ~. 1. 1945-49. 1945. VII-VIII: a →potsdami szerződésben a II. vh-ban győztes hatalmak ~ot Ny-on az 1937-es határai, K-en az Odera-Neisse folyók vonala mögé szorították vissza és 4 megszállási övezetre osztották föl, amit VI. 26-VIII. 8: a londoni négyhatalmi konf. erősített meg. Az amerikai megszállási övezetben alakították ki Bajoro., Württemberg-Baden, Hessen, Bréma, a brit megszállási övezetben Alsó-Szászország, Északrajna-Vesztfália, Schleswig-Holstein, Hamburg, a fr. megszállási övezetben Rajna-Pfalz, Baden, Württemberg-Hohenzollern, Saar-vidék tartományokat. 1947. IX: az amerikai és a brit övezetből kettős övezet jött létre, melyhez 1948. VIII: a Saar-vidék kivételével (Fro-hoz csatolták) a fr. övezet is csatlakozott. E 11 szövetségi tart. alkotta az 1949. V. 23: a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa által létrehozott Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK). 1952: Baden, Württemberg-Baden és Württemberg-Hohenzollern Baden-Württemberg néven egyesült. Az 1957: népszavazás után visszakerült Saar-vidék csatlakozása után a nyugatnémet tartományok száma 10. - A szovjet megszállási övezetben 1946: bolsevik mintára megszervezték No. Szocialista Egységpártját (NSZEP). 1948: a Ny-i összevont övezetek valutareformja után külön valutát vezettek be. Válaszul az NSZK megalakulására 1949. X. 7: kikiáltották a Német Demokratikus Köztársaságot (NDK). Az egykori főv., Berlin, melyet szintén 4 szektorra osztottak, kezdetben különleges státuszt kapott. Alkotmányjogilag nem tartozhatott az NSZK-hoz, de az 1971-es négyhatalmi egyezmény elismerte, hogy szoros szálak fűzik hozzá. K-i része az NDK főv-a, Ny-i része az NSZK 11. tartománya lett. - A II. vh. végén a kat. egyh. szervezete a nácik elnyomó intézkedései és üldözései ellenére fő elemeiben lényegében ép volt. A háború D-~ban elsősorban a nagyobb városokat érintette, Ny-on sokkal nagyobb volt a pusztítás. E ter-ekről ~ egyéb részeibe 1944-től evakuáltak, majd a Szudéta-vidékről és K- valamint D-Eu. legtöbb országából ném. kitelepítettek érkeztek. Emiatt a pléb-kkal együtt elpusztultak Breslau, Danzig, Ermland és Schneidemühl ném. ppségei, és az addig vegyes népességű ppségek elvesztették ném. híveiket. - A több mint 6 millió elűzött ném. kat. bevándorlása ~ megmaradt részeibe és ottani eloszlásuk nem vallási hovatartozás szerint történt. Emiatt a vallások erősen keveredtek, elmosódtak a korábban éles felekezeti határok. - A diaszpóra-ppségeknek az azonnali karitatív segítség mellett elsősorban a bevándorlók lelkipásztori ellátásával kellett megbirkózniuk. A hazájukból elűzöttek számára kiépült ugyan a különleges lelkipásztori szolgálat (M. Kaller), és a pp. halála miatt megüresedett K-ném. ppségek az emigrációban ném. káptalani helynököket v. apostoli vizitátorokat kaptak, de a befogadó egyhm-knek az elűzöttek integrálásán túl is számos kérdést meg kellett oldaniuk. 1950: a teherviselés kiegyenlítése jegyében egyhm. adót vezettek be. - A szórvány lelkipásztorkodás kiépítése és a lerombolt pléb-k és berendezéseik újjáépítése mellett a fő figyelem a papnevelés újraindítására irányult. A szem-okba azonban kevesebb kispap tért vissza, mint az I. vh. után. A háborús veszteségeket soha többé nem sikerült pótolni, és a klérus válsága már az egyh. mélyreható válságát vetítette előre. - A kat. egyh. mint a náci uralom ellenfele a háború után nagy tekintélynek örvendett. Miután a győztes hatalmak 1945: minden diplomáciai missziót bezártak Berlinben, 1945 őszén Kronbergben (Taunus-hg.) XII. Pius p. megbízásából vatikáni missziót létesített A. Muench érs., aki 1951: az NSZK megalapítása után az 1. nuncius lett. 1945-től J. Frings elnökletével ismét rendszeresen összeült Fuldában a ném. ppi konf., mely a háború utáni katonai kormány idején fellépett a ném-ek K-i kitelepítéseivel és a nácizmus formális felszámolásával szemben. XII. Pius 1946: bíb-sá kreálta J. Frings, K. v. Preysing és C. A. v. Galen érs-eket, jelezvén, hogy nem ért egyet a németek kollektív felelősségének elméletével. -

2. 1949-89. A Német Szövetségi Közt. Konrad Adenauer kancellársága (1949-63) idején a kereszténydemokraták és keresztényszocialisták szövetsége a Marshall-segély támogatásával →szociális piacgazdaságot hozott létre (Ludwig →Erhard), az átlagos gazd. növekedés az 50-es években meghaladta a 7%-ot. 1954: az NSZK visszakapta teljes diplomáciai önállóságát, 1955: belépett a NATO-ba, 1957: az Eu. Gazd. Közösségbe. A 60-as években folytatódott a jóléti állam kiépítése, Willi Brandt kancellársága idején határozott nyitás kezdődött K-Eu. felé: 1970: egyezményt kötöttek a SZU-val, elismerték Lengyo. Ny-i határának az Odera-Neisse vonalat, 1972: alapszerződést kötöttek az NDK-val, melyben független államnak ismerték el egymást, 1974: diplomáciai képviseleteket is nyitottak. 1973: az NSZK az ENSZ tagja lett. - A Német Demokratikus Közt-ban Walter Ulbricht irányításával a NSZEP szovjet mintájú rendszert épített ki. Bevezették a tervgazdálkodást, termelőszövetk-eket és áll. gazd-okat alakítottak, erőltetett ütemben fejlesztették a nehézipart. Az NDK csatlakozott 1950: a KGST-hez, 1955: a Varsói Szerződéshez. 1952: Ny-Berlin lakóinak megtiltották a belépést a környező NDK területére, a város határát szögesdróttal zárták le, a két rész közti telefonvonalakat elvágták. 1953. VI: fölkelés tört ki K-Berlinben, melyet szovjet haderő fojtott el. 1961. VIII. 13-tól Berlin K-i és Ny-i szektorainak határán falat húztak, s a határok őrzésének megszigorításával és az utazási szabadság megvonásával elzárták az NDK polgárait a Ny-i országoktól, elsősorban az NSZK-tól. A 70-es évek elején (1971: E. Honecker lett a NSZEP vez-je) az NDK kilépett az elszigeteltségből, az NSZK-val kötött alapszerződés után 1973: szintén az ENSZ tagja. - A kat. egyh. élete 1949 után. a) Az NSZK ter-én. Az NSZK és az NDK megalapítása után megszilárdult ~ megosztottsága, s ezzel ~ két részén az egyh. fejlődése is különböző irányt vett. A közvetlen segélyezés mellett újjá kellett szervezni a lelkipásztori ellátást. A náci elnyomás idején nagy hangsúlyt kaptak a pléb-k, és nem mindegyik pp. kívánta teljesen talpra állítani az egyes-eket. Általában hajlottak az →Actio Catholica gondolatának erősebb hangsúlyozására, s ezzel a pléb-k szövetségében rejlő „természetes állapotokra”. Ennek felelt meg a pléb. bizottságok/választmányok és egyhm. tanácsok, 1952: a →Német Katolikusok Központi Bizottsága megalapítása is. Kiépült az egyhm. igazgatás, míg az egyes-ek az 50-es évekig tartó virágzásuk után erősen visszaszorultak. Az ev. egyh. példájára nagy hangsúlyt kapott a felnőttképzés, új kat. akad-k nyíltak. - A vallások keveredése és az ökumené iránti erősödő vágy tompította az egyh-ak közötti korábbi ellentéteket. A ker. szakszervezetek, a kat. napisajtó és a kat. párt nem éledt újjá, ill. nem tudtak érvényesülni. Kat. politikusok is jelentős szerepet játszottak ellenben a a pp-ök és a kat. egyes-ek által is támogatott, vallások fölötti Kerdem./Kerszoc. Unióban (CDU/CSU). Közreműködésükkel alakították ki a szövetségi és tartományi struktúrákat, míg egyháziak alig játszottak szerepet a pol-ban. A pp-ök szövetségi és tartományi szinten kat. irodákon keresztült tartották a kapcsolatot a kormányzatokkal. Bár a szövetségi alkotmánybíróság 1957: megerősítette a birodalmi konkordátum érvényességét, az egyh. isk-kat csak korlátozások mellett lehetett újraéleszteni. Az 50-es évektől az Egyh. már nem tudott minden téren élni a számára jogilag rendelkezésre álló lehetőségekkel. - ~ felosztása kettészakította az osnabrücki, a paderborni, a fuldai és a würzburgi egyhm-t, amit a Ném. Ppi Kar és a Szentszék soha nem ismert el. A nyugatném. kat-ok nagy erőkkel támogatták az egyh-at az NDK-ban, a missziókat, 1958: jött létre a →Misereor, 1961: az Adveniat segélyszervezet. A II. Vat. Zsin. előtt utoljára 1960: mutatkozott be a ném. katolicizmus a müncheni →Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. - A ném. teológusok tevékenysége és a →liturgikus mozgalom révén a ném. katolicizmus jelentősen hozzájárult a II. Vat. Zsin. előkészítéséhez, ezért a zsinaton a ném. pp-öknek és konzultoroknak számszerű súlyuknál nagyobb befolyásuk volt. - A zsinat után a nyugatném. egyh. az előretörő szekularizációval szembeni új pozícióját kereste. A bevezetett reformok ellenére csökkent a tp-ba járók száma és egyre kevesebben gyóntak. Az egyh. térvesztése előbb az isk-kban, később az Egyh. tömeges elhagyásában mutatkozott meg. Nagyobb erőket sikerült viszont mozgósítani a harmadik világ érdekében és szociális téren. A pol-ban 1966: nagy-, 1969: szociálliberális koalíció jött létre, s az Egyh. a CDU/CSU-hoz fűződő szoros kapcsolat után tartózkodóbbá vált. Az egyetemi tiltakozó mozgalmak 1968-tól elérték a kat. egyetemi közösségeket és a szem-okat is, melyek alapvető (részben utópisztikus és az Egyh-tól idegen demokratikus) változásokat kezdtek követelni. A feszültség csak nőtt a Humanae vitae enc. megjelenése (1968) után. Visszaestek a papi hivatások, és 1964-73: 960 világi és szerz. pap hagyta el hivatalát. - A kormány W. Brandt kancellársága (1969-74) idején igyekezett pol. téren hasznosítani az egyetemi tiltakozó mozg. pozitív követeléseit, de egy sor olyan törv-t is hozott, melyet nem lehetett összeegyeztetni a kat. értékrenddel (pl. az abortusz liberalizálása). A pp-ök a zsinat által javasolt (papi, lelkipásztori) tanácsok felállításával és új hivatások elősegítésével, valamint az együttműködés javításával próbálták megoldani a válságot. A zsinat ajánlásainak megvalósítását tűzte ki céljául 1971-75: az NSZK pp-einek közös szinódusa, mely nyílt fórummá vált. A ném. kat-ok között meglévő jelentős nézetkülönbségeket azonban nem sikerült teljesen áthidalni. A szinodus M. →Lefébvre érs. körül tömörülő jobboldali ellenzéke le is szakadt, és önállóan kezdett szerveződni. - A ném. ppi kar elnökei 1965: Joseph Döpfner bíb., 1976: Joseph Höffner bíb., 1987: Karl Lehmann pp. -

b) Az NDK területén. A szovjet megszállási övezet ter-én lévő egyházkormányzati területek (berlini ppség; meisseni ppség; a breslaui ppség egy része Görlitz közp-tal; a paderborni ppség keleti része, a magdeburgi érs. felügyelőség; az osnabrücki ppség mecklenburgi része Schwerin közp-tal; a fuldai ppség türingiai része Erfurt közp-tal; a würzburgi ppség D-türingiai része, a meiningeni felügyelőség és a hildesheimi ppség 8 pléb-ja) - Berlin, Meissen és Görlitz kivételével - a nyugati megszállási övezetekben székelő helyi ordináriusok joghatósága alá tartoztak. Amikor ~ megosztottsága tartóssá vált, az érintett pp-ök rendre egy-egy egyhm-s papot (Erfurt: J. Freusberg, Magdeburg: W. Weskamm, Schwerin: B. Schräder, Meiningen: J. Schönauer) neveztek ki a K-i részre teljhatalmú helynökként, akik 1959-től (Meiningen kivételével) ált. helynökök és spp-ök lettek. 1950. VII. 12: létrehoztak egy regionális ppi konf-t (Berlini Ordináriusi Konf.), mely az egyhkormányzat újabb átalakítása után 1976-1990. XI. 24: a Ném. Ppi Karral való egyesítéséig önállóan működött. Eichsfeld, Rhön és a kat. szorbok lakta Lausitz kivételével a kat-ok diaszpórákban éltek, melyek fokozatosan világnézeti diaszpórákká is váltak. A II. vh. előtt kb. 1.000.000 kat. élt ezen a területen, 1949-ig számuk a menekültek és kitelepítettek révén 2.700.000-re nőtt, akik közül azonban 1961-ig 1.100.000 továbbmenekült az NSZK-ba. Az állam egyházpol-jának eszköze lett a lelkipásztorkodás (1952-től papnevelés Erfurtban, fil-teol. képzés) és a karitász korlátozása, valamint áll. felügyeletük (1950: Állambiztonsági Min., 1957: Egyházügyi Államtitkárság) és az áll. nevelésügy monopolizálása (1954-től ún. Jugendweihe [a 8. osztályosok bérmálást helyettesítő, a szoc. társad-ba beavató, szabadgondolkodó és náci gyökerekből táplálkozó, speciálisan ném. szertartása]). 1961: a berlini fal felépítése után egyh., teol. és emberi elszigetelődés fenyegetett, de a II. Vat. Zsin., melyen NDK-beli pp-ök és teológusok is részt vettek, az NSZK-beli egyházhoz fűződő kapcsolatok és az onnan érkező segítség lehetővé tette a nyitást a világegyh. felé, s ez hozzájárult az NDK-ban az egyh. és intézményei (kórházak, óvodák, gyermek- és öregotthonok stb.) fennmaradásához (az egyh. adót az egyh. szedte be). 1965-től a K-i szomszédegyházakhoz fűződő kapcsolatok, valamint a Not in der Welt segélyszervezet felállítása (1968) új öntudatot tükröztek. - A. Bengsch a berlini ppi konf. elnökeként nagy hatást gyakorolt az egyházra, melynek konkordátum nélküli állapotát zártság és az állammal szembeni távolságtartás jellemezte. Pol. kérdésekben viszont, ha elemi emberi jogok kerültek veszélybe, állást foglalt. A 70-es évek közepétől az állam nagyobb készséget mutatott a párbeszédre, de mivel emögött az önálló NDK-beli egyház vatikáni elismertetésének szándéka húzódott, a feszültség nem enyhült. A papi hivatást elhagyók ill. a tp-ba járók és gyónók számának csökkenése a 60-as évek végétől az 1989-es fordulatig alig befolyásolták a külső zártságot.

- VI. 1990-: az újraegyesült ~. A K-Eu-ban felgyorsult változások hatására 1989 nyarán a komm. diktatúrával elégedetlen keletném. állampolgárok lepték el a szoc. országokban az NSZK külképviseleteit, Mo-on a Máltai Szeretetszolgálat menekülttáborokat is fölállított. IX. 8: a m. kormány megnyitotta az osztrák határt a menekülők előtt. X: az NDK-ban tömegtüntetések törtek ki, XI. 9: az NDK is megnyitotta határait, 1990 elején megkezdték a berlini fal lebontását. A keletném. pol. rendszer a nyugatnémet mintájára alakult újjá, III: szabad választásokat tartottak. VII. 1: életbe lépett a két ország valuta-, gazd. és szociális uniója, VII. 12: újjáalakultak a K-i tartományok (Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Brandenburg, Szász-Anhalt, Szászo., Türingia). IX. 12: Moszkvában az ún. 2+4-es (NSZK, NDK + USA, SZU, NBr., Fro.) tárgyalásokon aláírták a ném. újraegyesítésről szóló szerződést, X. 3: az NDK belépett az NSZK-ba. 1991. VI-tól ~ főv-a ismét Berlin. 1992. XII: a Bundestag ratifikálta az Eu. Közösségek gazd. és pol. unióját célzó maastrichti megállapodást. -

A kat. egyh-at, bár (szemben az ev. egyházzal) mindig ragaszkodott az egyh. egységéhez ~ teljes területén és elutasította az NSZK-beli egyhm-k NDK-ban levő részterületeinek önálló egyhm-vé szervezését, mégis (a szövetségi kormányhoz és az egész nyugatnémet társad-hoz hasonlóan) meglepte az NDK összeomlása. A vasfüggöny leomlása után keleti kat. fiatalok is az elsők között keltek át a régi szövetségi tart-okba. Ezzel tovább gyengültek az egykori NDK ppségei és plébániái, Ny-on pedig tovább erősödött a vallások keveredése. A kat-ok, mivel pol-ilag nem kompromittálták magukat, a fordulat utáni első években számarányuknál jelentősebb szerepet játszottak az új szövetségi tartományokban. Az egyh. ellenben kezdetben nehezen tudta megfogalmazni szerepét a megváltozott helyzetben. - Az egyesítés után 1991: a berlini ppi kar is belépett a Német Ppi Karba, de azon belül továbbra is külön munkacsoportot alkot. Az állam és az egyh. között a szövetségi tartományokban szokásos kapcsolatrendszert kiterjesztették az új tartományokra is, de hamar kiderült, hogy a kat-ok kis száma miatt az egyh. távolról sem képes kihasználni a rendelkezésére álló jogi kereteket. Brandenburg kivételével pl. minden új szövetségi tart-ban rendes tárgy lett a hittan. 1991: vezették be a szövetségi egyh. adójogot. Az alapvetően új egyhm. beosztásra vonatkozó kezdeti elgondolások az egykori NDK ter-én nem bizonyultak megvalósíthatónak, de a nyugatném. anyappségekbe való visszatagozódásról sem lehetett már szó. 1994. VII. 8: Berlin érsség lett Drezda-Meissen és Görlitz suffr-okkal, a paderborni egyhtart-ban megalapították az erfurti és a magdeburgi ppséget. 1995. I. 7: Osnabrück ppség ter-éből alakították meg a hamburgi érsséget Hildesheim és Osnabrück suffr-okkal. Az újraegyesítés már azzal is megváltoztatta a társad. és egyh. helyzetet, hogy ~ egészében a népességnek immár jelentős hányada nem kötődik a ker. hagyományhoz. - Érsségei és ppségei: 1. sz.: Trier, 2. sz.: Köln, 4. sz.: Mainz, Speyer, 6. sz.: Augsburg, 737: Passau, 739: Freising (1818: München és Freising), Regensburg, 741: Würzburg, 745: Eichstätt, 772: Osnabrück, 800: Hildesheim, Münster, 805: Paderborn, 968: Meissen (1581-1921: szünetelt, 1979: Drezda-Meissen), 1007: Bamberg, 1752: Fulda, 1801: Aachen (1821-1930: szünetelt), 1821: Freiburg im Breisgau, Limburg, Rottenburg (1978: Rottenburg-Stuttgart), 1930: Berlin, 1957: Essen, 1994: Erfurt, Görlitz, Magdeburg, 1995: Hamburg. - 1959: Münchenben a g.k. ukránoknak ap. exarchátust szerveztek. -

Statisztika. 1994: 356.974 km², 81,3 mill. lakos (ebből 6,9 mill. külföldi); 27,9 mill. (34,3%) kat., 29,2 mill. (36%) ev., 600 ezer (0,7%) g.kel. 37.500 izr., kb. 2 mill. muszlim (ebből kb. 50 ezer ném.) **

LThK 1993. III:150. - Larousse III:55, 63. - AP 2002:969.