🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > métháló
következő 🡲

métháló: az állítóhalászat (→halászat) úszó szerszáma, 30-40 m hosszú, 1,5-2 m széles, finom fonálból, jó nagy szemekre kötött háló. - Alul nincs sem ina, sem köve. Felső szélén vékony kötél húzódik végig. A kötélen egymástól 50-60 cm távolságra cötkényből (Euphorbia palustris) készült háromszögletű fülek sorakoznak, melyeknél fogva a hálót egy villa alakú fa egyik ágára, a métfára lehet felfűzni. A halász estefelé nem gyökeres állóvízbe leereszti a hálót, hogy vízzel megszívja magát s kissé alásüllyedjen. Ezután a métfáról lassan előrehaladva leengedi a hálót, s az lebegve marad a vízben, mivel alul kövei nincsenek, könnyű cötkénypótái fenntartják. A hal, amint a hálóhoz ér, igyekszik azt útjából elhárítani; a háló valamelyest enged, mivel nincs kikötve, s a hal eközben belebonyolódik. **

MN II:64.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.