Magyar Katolikus Lexikon > M > munkanélküliség


munkanélküliség: tág értelemben azon munkaképes személyek állapota, akik →munka nélkül élnek, függetlenül annak okaitól. Szűk értelemben a ~ csak azokra vonatkozik, akik a munkaerőpiac számára számításba jönnek. - Statisztikailag kimutatott nagysága erősen függ attól, hogyan definiáljuk, de a mindenkori gazd. rendtől is. Okai a piacgazd-ban: a fluktuációs ~ onnan ered, hogy a munkahelyváltáshoz (átképzés) időre van szükség. Természetes okoknak, pl. az időjárásnak köszönhető a szezonális ~, pl. az építőiparban télen). A racionalizáció nem ritkán technológiai ~hez vezet, pl. népgazd. struktúraváltások esetén. Végül előfordulhat ~ a kereslet visszaesése miatt is (1930-as évek gazd. világválsága). Vitatott, hogy a túl magas fizetések okozhatnak-e, és ha igen, milyen mértékben ~et. Az, hogy a kevésbé képzett munkavállalóknak juttatott különösen erőteljes (és társadalmilag kívánatos) bérnövelések különösen magas ~et okoznak, a helyettesítő effektus (munka helyett gépek) miatt nem vitás. A túl magas bérszínvonal a gazd. nemzetk. versenyképességét döntően gyengítheti, amihez döntően hozzájárulhatnak a nemzetk-leg meghatározó valutákkal szembeni árfolyamok. - A ~ elleni küzdelem az állam feladata, mely mindig annak megfelelően alkalmazza eszközeit, hogy mi a ~ oka. A fluktuációs és szezonális ~ ellen az munkaügyi igazgatás eszközeivel, pl. az átképzés és a téli építkezések támogatásával, valamint intenzívebb munkaközvetítéssel küzd. A racionalizációs ~gel kapcsolatban az állam (pl. szubvencionálással) megpróbálja elkerülni az adott ágazat túl hirtelen visszaeséseit, vagy modern iparágak támogatásával igyekszik új munkahelyeket teremteni. A kereslet hiányából fakadó ~ ellen az állam munkahelyteremtő intézkedésekkel léphet föl. - A ~ és különösen a következményei elleni küzdelemben ma különleges jelentősége van a munkanélküliek társadalombiztosításának. **

LThK 1993. I:932.