Magyar Katolikus Lexikon > M > munkajog


munkajog: I. Társadalomtud. szempontból. 1. A ~ fogalma. A ~ a jognak a munkaadó és a munkavállaló közötti viszonyt szabályozó területe. - Tárgya egy munkaviszonyban álló munkavállaló szerződés alapján végzett munkája. A munkaviszony alapja a szerződés szabadsága. Tartalmi szempontból azonban lényeges, hogy a jogügyletben elfogadott munka egy vállalat vagy intézmény munkamegosztási szervezetén belüli együttműködésre vonatkozik. A tényállás e különlegessége alapozza meg az egyes munkavállaló függőségét. Ez nem jelent szükségszerűen piaci egyensúlytalanságot; következménye azonban mindig az, hogy az egyes munkavállaló nem alakíthatja szabadon akarata szerint a szerződés tartalmát, a munkafeltételeket a kollektív szerződés határozza meg. - 2. Vezérelvek. A ~ azt szolgálja, hogy a munkafeltételek szabad alakítása ne nélkülözze a társadalmi igazságosságot. Egyik vezérelve a munkavállaló szociális védelme. Mivel azonban számára egészen más szempontok mérvadóak, ezért nincs egyöntetű szociális védelmet biztosító alaptörvény. A munkaviszonyra vonatkozó törvények csak az általános polgári jogi szabályozás részét képezik. A munkaadónak kötelessége a munkavállaló létbiztonságának biztosítása, pl. a bér és a fizetett szabadság biztosításának kötelezettsége. A felmondással kapcsolatos ált. védelem biztosítja az állandóságot és a munkaviszony szerződéses tartalmát a munkaadó indokolatlan felmondásával szemben. -

II. Egyházjogilag. Az egyh. ~ szabályozza a munkaviszonyban tevékenykedő egyh. munkatársak jogállását (hitoktató, egyházközségi vagy lelkipásztori munkatárs, sekrestyés, orgonista, karitatív szolgálatban állók). Ezek a laikusok által munkaviszonyban vállalt feladatok is annak az átfogó értelemben vett egyh. szolgálatnak képezik részét, mely az Egyh. lelki küldetésén nyugszik. Ez az alapja az egyh. szolgálatban résztvevő valamennyi munkatárs alapvető közösségének, melyet összefoglalóan a szolgáló közösség ideálja jelöl. Ez az ideál az egyh. ~ számára is mérvadó. A CIC csak kevés, ált. meghatározást tartalmaz az egyh. ~ra vonatkozóan; alapvető a 228.k. 1.§, mely szerint a laikusok, képességeik folytán, elláthatnak olyan hivatalokat és feladatokat (officia ecclesiastica et munera), melyeknek nem előfeltétele a szentelés. A 231.k. 2.§ alapozza meg az arányos díjazás és a társadalombiztosításban részesülés jogát. Az 1290.k. a szerződésekre vonatkozó világi jog s ezáltal a munkaszerződésekre vonatkozó ~ alapvető alkalmazásával számol. Az 1286.k. a világi jog szem előtt tartását írja elő a vagyonkezelőnek. Az egyh. munkaviszonyokra is a kötelező világi ~ érvényes ugyan, de az Egyh. egyh. munkaszerződésekben és a szolgálatra vonatkozó rendelkezésekben maga rögzítheti munkatársai különleges egyh. kötelességeit és a rájuk vonatkozó munkafeltételek nagy részét.

LThK 1993. I:934.