Magyar Katolikus Lexikon > M > munkás


munkás (lat. opifex): 1. szoros értelemben fizikai →munkát végző ember; tág értelemben a saját és a köz java érdekében tevékenykedő ember, függetlenül tevékenységének szellemi, lelki v. fizikai jellegétől. - A teremtett világ Istentől kapott rendjében (→kozmosz) az ember rendeltetése, hogy munkatársa legyen Istennek, aki szüntelenül munkálkodik (vö. Jn 5,17; 1Kor 3,9). Képességeit, erejét Istentől kapta. Ilyen értelemben a ~ tulajdonosa is a munkaerejének, lelki és szellemi képességeinek, s munkája közben e tulajdonosi jogait is érvényesíti. A munkáért járó →bér tehát az igazságosság alapján illeti meg őt, nem ajándék. Ugyanakkor az igazságosság a ~tól is megköveteli, hogy munkáját lelkiismeretesen, a lelki, szellemi és fizikai képességeinek megfelelő szinten végezze (→szorgalom), munkahelyén a munkatársaival figyelmes és segítőkész legyen, ha kell, tudjon nagylelkű lenni és értelmes áldozatot hozni. A ~ok védőszentje Szt József, és ~ként élt Jézus is. -

2. Szociológiailag. A ~osztály kialakulása az iparosítással vette kezdetét. A 18-19. sz: a manufaktúráknak és a terjedő gyáraknak egyre több munkaerőre volt szüksége, ezek gyökértelen, menekült parasztokból és lesüllyedt kézművesekből toborzódtak. Később nőket és gyermekeket foglalkoztattak munkaerőként. A munkaerőpiaci helyzet a fizikai létminimum alá nyomta a béreket. Reménytelennek tartott helyzetük széles ~tömegeket tett szolidárissá a fennálló társad. rend ellenében. Az ipari országokban zajló társad., pol., gazd. és műszaki fejlődés a 20. sz: a proletarizálódás ellenében hatott és fokozatos megszűnéséhez vezetett. - 3. A marxizmus-leninizmus ideológiájában a ~ az elnyomott, jogfosztott, ugyanakkor messiási elhivatottságú osztály tagja (→proletár). -

4. ~-lelkipásztorkodás. A ~ a társad-nak még mindig nagy, különösen hátrányos helyzetű csoportja. Az Egyh-nak mellettük kell állnia. Az iparosodás kezdetén a lelkipásztorkodás mindenekelőtt arra törekedett, hogy a kat. ~okat (pl. elszigetelésükkel, a gyárban végzett imádságokkal, kolostorszerű üzemek alapításával) megóvja a gyárak világának káros erkölcsi hatásaitól. Az 1870-es évektől szórványosan előfordult, hogy papok istentiszteleteket tartottak a gyárakban. A kat. szociális mozgalom (→Ketteler, Hitze) szellemében 1890 k. a vállalkozók által „vörös káplánok”-nak nevezett papok álltak a ~ok mellé. - XIII. Leó p. (ur. 1878-1903) a Rerum novarum enc-ban a ~-lelkipásztorkodás lényeges eszközeként a ~-egyesületeket nevezte meg. XI. Pius p. (ur. 1922-39) a Quadragesimo anno enc-ban írta 1941: „a ~ok első és közvetlen ap-ainak maguknak is ~oknak kell lenniük”. J. Cardijn ebből kicsírázó munkája hatására önálló apostolkodás alakult ki a munka világában. A ~-papok Fro-ban 1941: létrejött mozgalma megpróbált közvetlen szolidaritást vállalni a ~okkal. A ~-lelkipásztorkodás különleges formái az üzemi lelkipásztorkodás és egyes üzemi közösségek. A pléb. lelkipásztorkodásnak alig sikerült elérni a munka világát. A ~okat biztatni kell, hogy keressenek kapcsolatot az egyh. közösségekkel. A pléb. élet sok alkalmat nyújt a munka világával kapcsolatos témák megbeszélésére (pl. a termésért való hálaadás, prédikációsorozatok, képzés, különleges istentiszteletek, hitoktatás, szolidaritási akciók, munkanélküliek segélyezése). **

LThK 1993. I:924. - Schütz 1993:271.