Magyar Katolikus Lexikon > M > mozsár


mozsár (lat. mortarium): az őskortól használt, vastag falú, henger alakú edény, melyet magvak apróra zúzására, lisztelő növények (tönköly, köles, hajdina, rizs stb.) héjának feltörésére használtak. - Ősi voltát mutatja, hogy Közép-Eu-tól K-Ázsia széléig s a Szunda-szigetekig (ahol rizshántolásra használják) mindenütt megtalálható. Az ókori Közel-K-en a bibliai időkben félgömb formára kivájt bazalt v. mészkő, melyben a gabonát is törték. - A Szentírásban a mannát kézimalmon őrölték v. összetörték ~ban (Szám 11,8); a tp. fölszerelésében ~ak is voltak (Vg: Jer 52,19). - Szt Kozma és Damján orvosszentek attrib-a (orvosság is készül ~ban). - Néprajz. Népies neve a kölyű, külü, Göcsejben lükü. A mai ~ őse fából készült, esetlen, kezdetleges szerszám volt, földre fektetett, háromlyukú ászokgerenda testtel. Egy-egy lyukba egykarú emelő módjára lábbal billenthető verő szolgált, melyet a végére szerelt kalapács (Göcsejben: üteg) billentett vissza a lyukba. A kölest a lyukakba öntötték, s a rázuhanó üteggel hántották ki a héjából. Cserkérget, kendert, paprikát stb. törtek kölyűvel hazánkban is. Ugyanezen elv szerint készült a vízzel hajtott kendertörő, ványoló, kalló, zúzó stb. kölyű is (közös nevükön a →malom). - Törnek ~ban ezenkívül paprikahüvelyt, borsot, mákot, puhítják itt-ott a bőrt és a kendert is. - A gabonatörő ~ak egy darab fatörzsből készültek; a fekvők négyszögletesek v. téglalap alakúak, az állók henger, hasáb v. talpaskehely formájúak. Az álló formák a fém~akra is átöröklődtek. Kezdetleges fa~aink tökéletes másai már egyiptomi és gör. ábrákon is gyakran megtalálhatók, sőt sokszor a törő formája is, nevezetesen a botformájú törőé azonos a klasszikus ókorival. Ezek az ősrégi szerszámok nemcsak Eu. É-i felén (Lengy-, Orosz-, Észt- és Finno-ban, helyenként még kőből), hanem Belső-Ázsiában és Afrika É-i részén is, elsősorban az ősi gabonaféléket (kölest és rokonait) termelő országokban, egyazon típusúak. Vsz. az egyiptomiak és gör-ök (egykor mi is) a gabonát zúzás előtt pörkölték, szárították. A törés nehéz munkája mindenhol az asszonynépé volt. - Mivel a hajdinatermelés hagyományos ter-e hazánkban Vas, Zala, Somogy, itt maradtak fenn legtovább és legkiműveltebb formákban a fa~ak is. A göcseji hajdina és kölestörő ~ak óriási munkával készült hatalmas alkotmányok: magasságuk meghaladja az 1 m-t, vastagságuk 30-40 cm, s néha oly súlyosak, hogy egy ember nem is képes őket megmozdítani. Törőik is súlyos bunkók. Fa~ban, gyenge emberi erővel a magból csak dara lesz, legfeljebb derce (liszt nem), ami kásának főzve a legújabb időkig fontos szerepet játszott népünk táplálkozásában. **

MN I:42. - MNL III:650.