Magyar Katolikus Lexikon > M > moábiták


moábiták (a héb. me abi, 'a tulajdon apjától fogant' szóból): Izrael fiaival legközelebbi rokonságban álló törzsszövetség. Ősatyjuk Lót egyik fia (Ter 19,30-37). - A ~ eredetileg nomádok voltak, Kr. e. a 13. sz: telepedtek →Moábba. Első kir-ukat Szichon űzte ki, majd Izr. fiai szorították ki őket (Szám 21,26-32). A Jordántól Ny-ra a „pálmák városa”, vsz. Jerikó (Bír 3,12-30) átmenetileg az övék. Eerős egyiptomi hatás alatt éltek. Izr-lel gyakran háborúztak; ha egy izr. ffi moábita nőt vett feleségül, még a 10. nemzedékük sem számíthatott izraelitának (MTörv 23,4), mégis gyakori volt az ilyen házasság (pl. →Rut; Neh 73,32). - Saul harcba szállt a ~kal (1Sám 14,47); Dávid, bár Saul elől menekülve menedéket talált náluk (22,3), legyőzte őket (2Sám 8,12), csak →Mesa kir. tudta 850 k. visszaszorítania Izr. fiait (2Kir 3,4-27; 2Krón 20,1-20). - A ~ támadásai a próf-kat panaszénekre, fenyegető jövendölésekre ösztönözték (Iz 15; Jer 48; Ez 25,8-11; Ám 2,1; Szof 2,8-11). Később asszír uralom alá kerültek. A perzsa időben arabok vegyültek közéjük; végül a ~ beleolvadtak a →nabateusok arab birod-ába. Kr. u. 105-től a ~ egykori ter-e Arábia róm. tart. része volt.

BL:1279.