Magyar Katolikus Lexikon > M > misztikus halál


misztikus halál: a szentségek, elsősorban a →keresztség misztériumából született kifejezés. - Szentírási alapja Jézus szavai: „aki meg akarja menteni az életét, elveszíti” (vö. Mt 10,39; 16,25; Mk 8,35). E szavakban az élet elveszítése nemcsak a reális halált jelenti, melyet a mennyországbeli boldog élet követ. A keresztségben a megkeresztelt ember misztikusan részt vesz Krisztus halálában és föltámadásában (vö. Róm 6,3-11; 2Kor 4,10-12; Gal 2,19; Kol 3,1-4). Abból az objektív adottságból, hogy testében hordozza Krisztus halálát, adódik a követelmény, hogy meg kell ölnie testének tagjait (Róm 8,13; Kol 3,9; 2Kor 4,10). A ~ által az ember már nem a test szerint él (Róm 8,13). A Krisztus által megkívánt lemondás (abnegatio) és a Szt Pál követelte önmegtagadás (mortificatio) az Úr önkiüresítésére, megalázkodására épül (vö. Fil 2,6-11). A ker. önmegtagadás és lemondás motívuma csak a krisztuskövetés és a Szentlélekben való új élet lehet. - Az egyh. hagyományban magát a ~ kifejezést először vsz. Szt Ambrus használta, bár tartalmát a K-i és a Ny-i egyházatyák egyaránt ismerték. Szt Ágoston szavaival: „Moriar, ne moriar”, 'meg akarok halni, hogy meg ne haljak' (Vallomások I,5). - A ~t mindig szeretetből vállalt halálnak tekintették. Clairvaux-i Szt Bernátnak az Énekek énekéről szóló 52. prédikációja kifejezetten így magyarázza. A ném. misztikában →Suso Henrik fogalmazta meg: „akkor a lélek az Istenség csodálatába élettel telve belehal” (Vita 52). - A ~ feltételezi az aktív tisztulást, de csúcspontját és egyben mélységét a passzív tisztulásban, az érzékek és a →lélek sötét éjszakájában, végül az →eksztázisban éri el. Keresztes Szt János szerint „a lélek sötét éjszakájában úgy érzi a lélek, hogy borzalmas szellemi halálba hanyatlik, érzi az elkerülhetetlen halál árnyékát, a halálkiáltást és a pokol kínjait” (II.6). Avilai Szt Teréz a Lelki várkastélyban beszámol a külső és belső szenvedésről, „a legbensőbe ható kínról”, ami olyan, „mintha feldarabolnák és megőrölnék a lelket” (V. 2). - A →kvietizmus tévelygései után Keresztes Szt Pálnál (†1775) a ~ nem más, mint részesedés Krisztus kereszthalálában, azonosulás Isten akaratával és a belső összeszedettség gyakorlása. - Jóllehet a modern lelki irod. alig beszél a ~ról, a krisztuskövetés hétköznapi lemondásaiban és önmegtagadásaiban a lélek a ~t éli meg. Minden ker. élet Krisztus húsvéti misztériumára épül; a keresztségben kezdődött el, a szentségek, elsősorban az Euch. táplálják, célja az „új teremtés” (2Kor 5,17), az új lelki ember. Bár a „régi embert” a keresztségben Krisztussal megfeszítették (Róm 6,6), nap mint nap „le kell vetni magunkról cselekedeteivel együtt” (Kol 3,9). **

Schütz 1993:269.